Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Petőcz András: A pergamenttekercstől a videoig - Interjú Bujdosó Alpárral
PETŐCZ ANDRÁS A pergamenttekercstől a videóig INTERJÚ BUJDOSÓ ALPARRAL1 Bujdosó Alpár a magyar-nyelvű vizuális irodalom egyik képviselője, a párizsi Magyar Műhely szerkesztője 1935-ben Budapesten született. 1957 óta külföldön él. Itthon és külföldön rendszeresen szerepel különböző folyóiratokban, antológiákban, költői esteken. Legutolsó kötete a Magyar Műhely kiadásában, 1980- ban, 1 és 2 között az Erzsébet-hídon címmel jelent meg. Műveidet nézve kicsit megértem azokat, akik értetlenül, felháborodottan utasítják el ezt az irodalmat. Ha azt mondom, hogy a hagyományosabb stílusokhoz szokott olvasó nem tud szövegeiddel mit kezdeni, semmiképpen sem értékítéletet mondok. Csupán a tényt szögezem le. Te is tudod, még a Titeket* befogadók között is sokan képzőművészetként értékelik tevékenységeteket. Ti költőknek, vizuális költőknek nevezitek magatokat, és ebben az esetben nem csupán fogalmi meghatározásról, sokkal inkább egy stílus érdemi elfogadtatásáról van szó. Továbbmennék: új műfajnak nevezem tevékenységeteket, hiszen a vizuális (sőt az általatok már létrehozott vizuális-fonikus) költészet komplex hatású, a szöveg tartalmi részén kívül megjelenésében, képzőművészeti jellegéből adódóan is mondanivaló-hordozóvá válik. Első megközelítésben mindig hangsúlyozzuk, hogy ez egyszerűen irodalom. Nem képzőművészek, költők, írók vagyunk, de tevékenységünk során felhasználjuk azt a lehetőséget, hogy a szöveg képileg is megjeleníthető. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a képzőművészet nyelve más: mondanivalónk hordozója elsősorban a szöveg; a képi elem is mondanivaló-hordozó, de alárendeltje, kiegészítője a szövegnek. Azt mondtad, „új műfaj”. Elméletileg a befogadás szempontjából beszélhetünk „új műfajról”. A fölépített szöveghez első pillanatban mint képhez közeledsz, bizonyos vizuális hozzáállásod már a szöveg olvasásának kezdetén van a műhöz. A kép és a szöveg együtt értelmezi a mondandót: ennyiben akár új műfajnak is nevezheted. A korai avantgarde idején és napjainkban is sokszor találkozunk betűkkel a képzőművészeti alkotásokon. Ezek a betűk néha szöveggé is összeállnak. A Ti munkáitokban viszont a szöveg áll össze képpé: éppen ezért elsősorban irodalom. A képzőművészet legtöbbször egyedi alkotás, viszont a Ti munkáitoknak nem árt, értéküket nem csökkenti a sokszorosítás. Nem csökkenti, de munkáinkat mégis úgy kell sokszorosítani, mintha képek lennének, hiszen az alkotás folyamatában feltétlenül szerepet játszik a képző- művészeti megjelenítés is. Intenciókat, forgatókönyvet a nyomda számára nem adhatunk: a kész, a vizuálisan is kész művet kell átadnunk a sokszorosítónak. * A többesszám alatt mindig a Magyar Műhely triásza értendő: Bujdosó Alpár, Nagy Pál, Papp Tibor. (P. A.) 1003
