Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - Jankovics József: Bevezetés a Függőbe (Esterházy Péter: Függő)

lätjtß a Függő célkitűzéseit s azok megvalósulását is. Nem e szerzők hatását kívánom kimutatni, hanem a Függőben való, rendkívül összetett jelenlétüket.

Kezdjük mindjárt a magyar regény egyik legfontosabb megújítójával, Kosztolányival, hiszen ő, K. az író (Esterházy Péter) alteregója a műben. „Elbeszélek, én, ez az »én« azonban nem koholt személy, hanem a regényíró, dolgokban jártas, keserű, csalódott ember, én, én mesélem el barátaim és barátnőim történetét, azt mondja nekem K., hogy 6, K., ezt az asszonynak mondotta egy kristályos éjszaka”... (Ez a K. szignó egy pillanatra felvillantja ugyan — az is az egyik funkciója! — a Jozef K.- asszociációt, vagy utalhat a Thomas Bernhard-regény mészégetőjének függőbeszédből megismert Konradjára, de az avatott szem a folytatásban, a „hát fölkel, nem bánja az egészet, sétálgat szobájában le-föl, ingben” kollázselemben már felfedezi a Hajnali részegség szerzőjét. Az azonosítást könnyíti meg, s a mű jelrendszerébe vezet be a Drahosch-féle megszólítás is: Deske!, vagy Csáth felbukkanása.) Kosztolányi azonban nemcsak a keretet, az egyes számú áttételt biztosítja, hanem a regényhelyzetet is ő teremtette meg a már említett versben. Ezért lehet! az író hasonmása:

Én nem tudom, mi történt vélem akkor, de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem s felém hajolt az, amit eltemettem rég, a gyerekkor.

Itt és így indul a Függő: K. éjszaka elmeséli feleségének a közös múlt előtti múltat, mert azt „most olyannak tartja, amelyből megérthető jelen és jelenlét, mely által, legalább, dolgok helyekre kerülnek etc.”

Mészöly Miklós életműve is számos vonatkozásban beépült az Esterházy-műbe. Miként Kosztolányié, az ő jelenléte is megfigyelhető a regényszerkezet minden szintjén, rétegeiben. Nemcsak gondolatilag-technikailag hagyott a Függőben nyomot, hanem tematikailag is inspirálta a fiatalabb írótársat. A Kosztolányi-regényhelyzetre ugyanis Mészöly Az atléta halála c. regényének központi problematikája vetül: egy kamaszkori közösség — ott: a tardosi „ötösfogat” — felbomlásának rajza. A mészölyi témán kívül a főszereplők egymáshoz fűződő bonyolult, nehezen magyarázható, mert egyedi, tehát: esetleges viszonya a Függőbe is átkerült; gondoljunk Bálint és Pécsi Pici, illetve K. és Drahosch Andrea ellentmondásos kapcsolatára. Ez utóbbi egyébként — aki „állva is tudott vizelni, mint a fiúk” — nemcsak Pécsi Pici jellemvonásaiból örökölt, hanem egy másik Mészöly-figurából (Drahosch Ildikó a Nyomozások I.-ből) is épül. Esterházy még tér-elemeket is átvesz: az ő története is egy nyári úszómedence környékén játszódik, s a bomlás nála is vendéglői jelenetben tudatosodik. Esterházy Péter ezzel is felhívja a figyelmet, hogy nem véletlen egyezésről vagy egyszerű kollázselemről van szó. Többről: szándékos parafrázisról. A témát archetípus-jellegűnek érzi Esterházy; a dolgok állandóak, mi történünk meg bennük — s ez adja a részletek variabilitását.

Ottlik Géza jelenlétét a keretes elbeszélésmód létrehozásában, az idő-, nyelv- és szabadságszemlélet kialakításában lehet a sorokban és a sorok közt tetten érni, Tan- dori Dezső pedig egyik utolsó regénye kollázs-technikájával — Itt éjszaka koalák járnak — és idegenből fordított művekkel, főleg Thomas Bernhard két munkájával bátorította Esterházyt a módszer — a kollázs és a függőbeszéd — felhasználására. A Függő szerzője tehát kamaszkora utolsó nyara értelmezésére vállalkozott. Nem a sztori izgatta őt, nem szövevényes történetet akart írni, hanem annak a lélektani összefüggésrendszernek a képét megrajzolni, melyben a szétesés előtt álló kamasztársa- ság élt. Azt a köztes állapotot felfedni, amikor még tartanak, de már meglazultak az összfűző szálak, amikor már az egyéni érdek kezd fölébe nőni a közösségnek, de még a kitörési szándékok a felszín alatt lappanganak. Ám a bomlás első jelei — a dolgokat alaposan megfigyelők, vagy csak utólag rekonstruálok? — számára — már kimutatják magukat. Egy nyár, az utolsó nyár, amit még közösen töltenek el, de már bekövetkeznek az akcelerációval járó első árulások. A nemi jelleg kiütközése, az első menses megosztja a társaságot, az egységet; a lányok körül megszaporodnak a

92