Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Manana Szaladze: Goderdzi Csoheli

— Nem, ne így. Majd megmondom hogy kell írnod.

— Hogy?

— Úgy, hogy sokáig, nagyon sokáig éltem, körülbelül száz évig.

— És?

— És e száz év alatt folyton olyasvalamiket cselekedtem, amit azelőtt is csináltam.

— És?

— És, hogy az egyik nap egy szép, aranyszínű hajó ereszkedett le az égből. És nekem akkor eszembe jutott, hogy nekem erre a hajóra kell felülnöm és elutaznom. Beleültem a hajóba és elindultam az égbe. Megírod?

— Megírtam.

Manana Szaladze fordításai

MANANA SZALADZE

Goderdzi Csoheli

Goderdzi Csoheli fiatal grúz író, filmrendezőként kezdte pályáját. Első filmjének forgatása közben kezdett írni. Ír a falujáról, amelyben született, a falubeliekről, és filmjeit is róluk csinálja. De az is megesik, hogy éppen filmforgatás közben változtatja meg a forgatókönyvet, mert a szép természeti mozzanatok új gondolatokat és emellett új novellákat érlelnek benne.

Lám, mit ír saját magáról és a hőseiről Goderdzi Csoheli egyik novellás kötete címlapján: „Mi, emberek akaratlanul is elbeszélések vagyunk mind, járunk e széles világon és egymást olvassuk. Ki jó, ki rossz, ki szomorú, ki pedig reményekkel teli elbeszélés. E könyv lapjain a gudamakari elbeszélésekkel ismerkedhet meg az olvasó. Sokan nem is tudják, hogy Grúziának van egy ilyen része — Gudamakari. Éppen e vidékről és e vidék élő elbeszéléseiről írok én."

977