Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészletek) Bíró Margit és Komlóssy András fordításai
ség követeli így. Van még valami: nem vagy nagyeszű ember, de megvesztegethető sem, és a munkádat is szereted; másoknál jobban ismered a mundér örömét-gondját, és jobb vagy a posztodon, mint mások. Szükségünk van a hozzád hasonló emberekre. Másold ezt le és menj haza! Két hónap múlva a rendőrfonökségem visszavett. Ilyen agyafúrt ember volt Musni Zarandia, de ugyanakkor jószívű is. Most te is láthatod! Ilyen az igazi emberség! így kell élni és viselkedni ebben az országban. IRAKLI HURCIDZE Azon a reggelen az előző éjszakai mulatozástól kábultan ültem az irodámban, és az újságokat nézegettem. Zúgott a fejem, nagyon rosszul éreztem magam. Be se jöttem volna a hivatalba és rendesen kialudtam volna magamat, ha egy órára nem lettek volna kliensek berendelve hozzám. Az elmúlt nyolc év során végigjárták már az összes jogi fórumot, de a közel húsz kceványi perelt földet sehogy sem tudták megszerezni. Reménykedtem, hogy sikerül elrendezni az ügyüket, mindkét fél ki volt már merülve a hol nyeréssel, hol vesztéssel járó pereskedéstől. Ezt az ügyvédi irodát hat-hét évvel korábban nyitottam. Volt két ügyvédem, egy nótáriusom, két bizományosom és néhány Írnokom. A legkülönbözőbb peres ügyeken kívül nagy üzleti megállapodások dokumentációjának az elkészítésével foglalkoztam, közreműködtem értékek adás-vételében és különböző bizottságokban tevékenykedtem. Nem voltam rjagyon gazdag, de annyi jövedelmem mindig volt, hogy gondtalanul élhessek. Mint harmincnégy éves egyedülálló férfit, természetesen a mulatozás, a kártya és a flörtölés vonzottak. Ez meglehetősen sok pénzbe került, de volt, hát költöttem, és nem sajnáltam. Minden évben két hónapot külföldön vagy Péterváron és Moszkvában töltöttem. Erre is az irodám adott módot — ügyek kapcsán utaztam és ilyenkor sem vidámságban, sem szórakozásban nem volt hiányom. Hogy rövidre fogjam, szabad foglalkozású, ismert polgár voltam, viszonylag fiatal, sikeres ügyvéd. Az már magától értetődik, hogy nyitva állt előttem a kapu az akkori Tbiliszi legmagasabb társaságaiba, bár ezzel ritkán éltem, talán azért, mert rangoknak, titulusoknak, tisztségeknek már gyermekkoromban sem tulajdonítottam semmiféle jelentőséget; az emberek értékelésére megvoltak a saját kritériumaim. Amint mondtam, ott ültem másnaposán, és vártam az ügyfeleket. Bejött az írnokom és bejelentette: — Török állampolgár. Láz nemzetiségű. Földbirtokos, Arznev Muszkia úr, hangsúly az a-n; Muszkia! — Arznev Muszkia, hangsúllyal az a-n? — Igen, uram. — Milyen ügyben? — Kert- és szőlő tulajdonok érdeklik Kartliban és Kahetiben. Az ilyen ügyleteket a Nemesi Bank intézte, és meglepett, hogy az ügyfél az én irodámat kereste föl. Másrészt viszont nem volt miért csodálkoznom, végül is egy növekvő népszerűséget élvező hivatal tulajdonosa voltam, és már az a tény is, hogy ez az ügyfél hozzám fordult, azt bizonyította, hogy cégemnek komoly a híre. 968
