Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - "Költészet és valóság" (Nemes Nagy Ágnessel Villamos című verséről beszélget Kabdebó Lóránt)
Nézte, hogy olvad el a ház az éjszakában mint egy kristály dar ab, ha tenger görgeti, összecsapott a lomb, elől szürke lapály van, reszelős fűcsomók. Holdfény, tűz, ugrani — Kiszakad innen az, aki nem markol most. Szakadna ki! Fullasztó testek, testre test, micsoda mozgó hullahegy! Elbukott. Por szitál, szemcsésen ül a szájra, felsír a fék, akár a kés, körül a hold, s a fű borotvaéles árnya, tántorodás, émelyedés, egyedül, egyedül, a kezek szétterülnek, nem tart tovább már, ami tart, a szív alatt a föld remegve, rángva lüktet, és omlik, mint a gyönge part — Es hogyan született ez a párhuzamos vers, ez a két sors összeszövődése, az ikertörténet? Már említettem, 'hogy mindjárt föltűnt nekem az évszámaink azonossága. Azután az érdeklődési köreink hasonlósága. Nemes Nagy Ágnes költészete egyszemélyes költészet. Sidney Keyes sorsát látva és azt a szerepet is ismerve, amit az angol irodalomtörténészek betölteni láttak az ő fellépésében, — tehát azt, hogy a versben visszaadta a dalszerűség jogát, ugyanakkor megtartotta a korábbi nemzedékek kiküzdötte gondolatiság szintjét — akkor valahogy úgy érezzük, hogy Nemes Nagy Ágnesnek megvolt az ikertestvére, csak sajnos elveszett a háború alatt. És mintha Nemes Nagy Ágnes tovább akarta volna írni az ott elveszett szálat is. Nem tudom, erőltetett-e, hogyha egyik kései fontos kötetének, a Napfordulónak a címét is valahogy párhuzamba hoznám Keyes egyik verskötetének címével, a Kegyetlen napfordulóval. (Eredeti angol címén: The Cruel Solstice.) Tehát mintha két összeszövődő sorsot láthatnánk így. Legalábbis egy ideig bizonyára így volt. Különben nem is foglalkoztathatott volna annyira Keyesnek az általam kevéssé ismert költészete, esszéinek sorozata, amelyeket mind később kaptam a kezembe, nem foglalkoztathatott volna, nem tett volna rám olyan erős benyomást ez a költő, akit hosszú ideig csak hallomásból ismertem. Igenám, de most jön a forduló. Amiért ezt a verset, a Villamost előhoztuk. Most jön a sztorinak a csattanója. Mert idáig adva van egy angol költő, aki elpusztult a háborúiban, ilyen módon példázva a nagyon is aktuális vagy a mindenkori költősorsot, és volt egy másik költő, aki elsiratta őt, annyi más háborús vesztesége helyett és azokkal együtt. Megírtam már jórégen ezt a verset, eltelt utána vagy hét esztendő. És akkor kezembe került végre valahára Sidney Keyes (Kisz vagy Kész, mert így is, úgy is lehet mondani a nevét) válogatott kötetének angol kiadása. Ezt egy Michael Meyer nevezetű, baráti angol költő rendezte sajtó alá, és ő írta a bevezetőt is, itt rész945
