Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - "Költészet és valóság" (Nemes Nagy Ágnessel Villamos című verséről beszélget Kabdebó Lóránt)
föltűnt, mindjárt beugrott a szemembe, hogy Sidney Keyesnek a születési éve azonos az enyémmel. Föltűnt nekem ez, és valami módon, félig tudatosan már akikor az a benyomásom támadt, hogy talán-talán közöm van ehhez a költőhöz, talán-talán úgy is fogalmazhatnám, hogy helyettem esett el. Persze ezt nágyon sokmindenkiről gondolhattuk akkoriban, megtanultuk, hogy az élet- benmaradás lehetőségei teljesen véletlenszerűek a háborúban. De nekem Sidney Keyes mégis csak egyre fontosabbá vált, annál inkább, mert sokmindent olvastam róla, például Herbert Read, neves esztéta és irodalomkritikus, az angol irodalom egyik legnagyobb reménységének nevezte, aki azonban nemcsak reménység volt, nem tekinthető zseniális kamaszköltőnek, aki meghalt, mielőtt produkálhatott volna. Az ő műve ennél több. És így tovább, egy csomó ilyesféle megnyilatkozást olvastam róla. Megtudtam, hogy két verseskötete jelent meg, megtudtam, hogy erősen érdekelte a történelem és a természet. Már gyermekkorában szenvedélyes természetmegfigyelő volt, terrénumokban gyűjtött kígyót, békát, aztán külön madarakkal foglalkozott, s nem utolsósorban nagyon szerette Rilkét. Ehhez érdemes megjegyzést fűzni, mivel egyáltalán nem tipikus dolog. Kérdéses, hogy egy angol értelmiségi, egy fiatal költő egyáltalán ismeri-e a német irodalmat, vagy pláne szereti-e. Nekem azonban fontos volt ez a mozzanat, mert én magam is nagyon szeretem Rilkét. Tehát volt jónéhány azonosulási pont közte és köztem. Addig-addig foglalkoztam vele magamban, míg 1952-hen megírtam ezt a Villamos című verset. A vers azonban nemcsak Sidney Keyesről szól, mint mondtam, a versnek csak az egyik rétege az, amely a fiatal költő halálát írja le, méghozzá nagyon részletesen. A másik szála viszont a 6-os villamosról szól, arról a 6-os villamosról, amelyen munkából tértem haza abban az időben, amely rettenetesen zsúfolt volt, amelyen olyan sokat gondoltam éppen Sidney Keyesre és halálára, nem is tudnám megmondani pontosan, hogy miért. Említi a 6-os villamost, említi munkáját, zárójelben elmondaná, hogy mi volt akkor a munkája és merre járt a 6-os villamossal. A Köznevelés című pedagógiai lap szerkesztőségében dolgoztam, ami akkor a Szalay utcában volt. A Balassi Bálint utcán át jutottam ki a hatosig, és a Margit hídon át jöttem át Budára, ez volt a napi utam. Nos, ez a két szál, található meg a versben, egy emlékszái, ami Sidney Keyeshez fűződik, ami azonban csak átvitt értelemben emlékszál, mert hiszen semmit sem tudtam Sidney Keyes haláláról, csak kitaláltam, hogy hogyan is történhetett. A másik a legvaskosahb realitás, a zsúfolt 6-os villamos. Párhuzamosan fut ez a két szál a versben, kü- lön-külön, amíg az utolsó versszakban összefonódnak. Hadd hallanánk akkor magát a verset is. Igen, felolvasom. VILLAMOS Sidney Keyes emlékének Halad a villamos, hörög, kínjában tántorog szegény, fürtben csüngünk a sárga állat apadozó villany-tején. 943
