Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Egy népmonda feldolgozása - Paródiák II.

(Szünet.)

II. ENDRE (félénk):

Ne ítéld ily keményen Gertrudist.

Nejem.

JUHÁSZ:

Én írni nem tudok, olvasni se, ám ráadásul néma is vagyok, de ju'hai- mat mindig megolvasom — s csak akkor költők, ha jót ígér az év; nem dőzsölök!

II. ENDRE (alázatos):

Okos ember vagy. Ládd én ostoba. (Térdre hull előtte.)

JUHÁSZ (félre):

Szép, hogy beismeri. (Hangosabban) No álljon föl, én nem vagyok király. Uralja jobban kelmed saját asszonyát, ha kell két korbáccsal is. Túl sokat költ a szajha.

II. ENDRE:

Rongyokban jár szegény.

JUHÁSZ (gúnyos):

Szegény? Az ördög volt szegény... No, de emelje föl már a fejét, nézzen büszkén az égre, hisz magyar

király,

s ilyen alattvalója van!

II. ENDRE (feláll, nadrágját porolva):

Adsz hát pénzt?! 0 áldott juhász! (Megölelné, de amaz eltolja.) JUHÁSZ:

Pénzt? Adnék, ha vóna. Ám döglik a

nyáj.

II. ENDRE (Ráncbaszedi magát): Trónomra mondom, ne ravaszkodj

ebadta!

JUHÁSZ:

Ha eb vagyok: uszulok, vigyázzon! Engem ne sértsen!

II. ENDRE (végleg ráncbaszedi magát): Királyod vagyok!

JUHÁSZ:

Én meg a juhaim királya! Né, hogy hallgatnak szavamra!

(Juhterelő hangok.)

II. ENDRE:

Adsz pénzt vagy nem? Beszélj hát!

JUHÁSZ:

Tenyeremből szál szőrt hamarább! II. ENDRE (fenyegető):

Szóval nem adsz? Szakítok! JUHÁSZ:

Pénzt Gertrud csipkéire? Pénzt tömni pendelyébe — egyebet tán! (Röhög.)

(Elkomorodik.)

Sárló német kanca háló istállóját, csődöreinek hágatóját én meg nem építem. Én magyar vagyok s védem országom, nyájamat terelve, furulyázgatok...

(Előveszi, furulyái.)

II. ENDRE (túlüvölti):

Német kanca! Abh! (Haját tépi.) JUHÁSZ:

Hagyjon már furulyázni!

II. ENDRE:

A kincstárnak kell, a keresztesek

nevében!

JUHÁSZ:

Én meg a magam nevében mondom: amerre jött — arra menjen el.

II. ENDRE: Koszos parasztja! JUHÁSZ:

Papucshős király! (Kiköp.) A pénzem bezzeg nem lenne koszos! Annak nincs szaga!

II. ENDRE (nagy lelkinyugalommal): Hát jó. De átkom ér, megmondhatom előre. Majd ne add a meglepettet.

JUHÁSZ:

Sebaj. Csak átkozzon hamar, mert széled itt a nyáj...

Én a helyében a hadak körmére néznék: épp oszlanak.

(Arra mutat.)

II. ENDRE:

Büntessen ég! Pusztulj nyájaddal együtt!

(Letérdel, mozog az ajka: imádkozik.) (Hirtelen égzengés, megnyílik a föld, hatalmas pusztulás. A nyáj, a pásztor eltűnik, a mennyezetről leereszkedő nagy lavórban. Király egyedül egy lavór víz partján.)

78