Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Egy népmonda feldolgozása - Paródiák II.

PÄSKÄNDI GÉZA

Mit ér a kecske, ha magyar?

EGY NÉPMONDA FELDOLGOZÁSA — PARÓDIÁK (MÁSODIK RÉSZ)

EGY MAI DRÁMAÍRÓ

Gertrudis vétke

I. FELVONÁS

(Gertrudis, II. Endre)

GERTRUDIS (villanó szemmel): Nincs pénze? Király maga? Magyar? Koronás fő az, ki így járatja — rongyokban asszonyát: még egy juihászné cuoca is divat szerinti! Pénzt akarok, bárhonnan, pénzt, nem bánom, süllyedjen el a föld, vagy nyíljék meg s víz zuhogjon: sikáljon pénzt akár döglött halakról! (Hirtelen duruzsolásba vált.)

De hisz magának akarok jót.

Ha bárki rámnéz, ne mondja

kárörömmel,

„Szegény Endre, miféle csóka-nő tartja karmában!”, épp fordítva: azt kívánom, irigyeljék értem, irigység méltó királyhoz és

magyarhoz!

II. ENDRE (kihúzza magát):

Szerzek pénzt! Kicsit később. Kereszteseim várnak... GERTRUDIS:

Az én keresztem érdekelje!

Ékszerem

csak az van már, mit nászunk táján vélem szülém adott. Szégyen ez,

gyalázat!

II. ENDRE (megfélemlítve):

Szerzek, de honnan? honnan?

GERTRUDIS:

Hallom, a népe megszedte magát.

Míg ők a juhot, tehenet — kend fejje meg gazdag juhászait!

II. ENDRE:

Könyörögjek nékik, hisz ez nem illő! GERTRUDIS:

Hát ez illő, amit énrajtam lát! Válasszon: vagy én vagy juhászai! (Elsiet gőggel.)

II. ENDRE (ijedten utána):

Lesz pénz! Szerzek! Úgy segéljen isten! (0 is elrohan.)

II. FELVONÁS

(II. Endre, Juhász, később Kapitány, Gertrudis, Bánk bán.)

II. ENDRE:

Megismersz még, juhász?

JUHÁSZ: Ügy látom, a király.

II. ENDRE (hízelgőn):

Szemed sasé. Jöttem. Bajban vagyok. Hívem vagy, nemde?

JUHÁSZ:

Én híve... Kussti hé!

(Ezt a juhok felé.)

II. ENDRE:

Gazdag vagy, úgy tudom. Én most szegény. Nagy kereszt e had az ország vállán.

JUHÁSZ:

Biza. Kettős kereszt, mert páncélján is kereszt van. De kinek keresztjét cepeli?

II. ENDRE (áhítattal): A Krisztusét! JUHÁSZ:

Talán a Gertrudét, a Krisztusát neki!

77