Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - M. Kiss Sándor: "...hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral II.)
a plebejus természetem — amit asaik erősített ibaika voltom két évig a román parasztgyerékék között a kaszárnyában — ez az úriosztálybeliségem vagy úri ertelmiségiségem teljes levetkőzése, ez volt a lényege magatartásomnak. Az, hogy írtam a Brassói Lapok-ba, a (Független Újságba, a Korunk-ba, ez ugyan továbbra is értelmiségivé tett, hogy fiatal íirótársaimmal együtt az Erdélyi Encdfclopé- diá-ba tömörülést hoztunk létre, hogy ennek a fiatal realista tábornak a keletkezésében szerepem volt, vagyis küzdöttem fiatal ínőtársaimnak a szkepticizmusa lés cinizmusa és szatírizáló hajlama ellen, ahol ők az erdélyi gondolatot, a transzilvanizmust elvetették, mert azt az öregek túlságosan aranyködbe burkolták, én meghirdettem azt, hogy mi az erdélyiséget nem adjuk fel, csak az er- délyiséget másképpen értelmezzük, szociográfiadlag-népileg, nem pedig ilyen történeti hagyomány-lködben, ez mind megőrzött az értelmiségi keretekben, de ugyanakkor ezzel együtt mondhatnám, hogy kettős életet éltem. Mert a szerkesztőslégbe járva író úr, újságíró úr voltam továbbra is, ugyanakikor pedig kimegyek a munkások közé — petróleum gyári munkások közé — vagy estéket töltök el a székely szolgalegények nem tudom milyen különféle tánamozgalmá- ban, meg kulturális betlehemes játékmozgalmában, s közben ez a betlehemezés alkalmat ad arra, hogy szervezzük a Vörös Segélyt, ez valóban ilyen kettőság volt. De ez elkerülhetetlen volt, mert az én plebej usságom nem abból indul ki, hogy megfosztom magam érteLmiségiségemtől, nem leszállni akartam, hanem népszolgálatba állni. ÉrteimiSlógi voltom teljes tudatában akartam népemmel lenni és menni. Ezt meg kell magyaráznom. Szimbolikusan mondva, ez ugyanolyan, mint almáikor székely lányt ismerek meg a mozgalomban és feleségemül veszem. Előbb-utóbb természetesen leveszi a székely ruhát és ahogy ő mondta: német ruhába öltözik a kedvemért, mert mégsem lehetett egy értelmiségi ember minden napjában karonfogva állandóan egy népviseletben járó leányzóval vagy asszonnyal sétálgatni. Az volt logikus, hogy ő alkalmazkodott hozzám, mint ahogy az is természetes volt, hogy megőrizvén a magam értelmiségi státuszát vettem részt a falu vagy a dolgozók életében. Ezt a kettőséget, mint jelenséget azért hangsúlyozom, mert nagyon sókszor találkoztam olyan bal oldalivá vált értelmiségivel, aki ezt az utat nem tette meg. Tehát csak áttételesen érintkezett a néppel. Mondjuk az, hogy mint a pártgépezet egyik irányítója — teszem azt az illegalitás idején — a tömegekkel való kapcsolatát „leadta” az alsóbb szerveknek. Talán itt kell beiktatnom, hogy miután én már a népfront szakaszban bizonyos mértékig csehszlovákiai legális tapasztalatokkal érkeztem Erdélybe, hozzájárulhattam az itteni kicsit szektás, kicsit elzárkózott, az illegalitásba beszűkült mozgalom kiszélesítéséhez. Az egyik kis kötetemben be is vallani, hogy Gaál Gáborral való mindennapos érintkezésben hozzájárulhattam a Korunk népi-nemzeti honi ibegyökereZéséhez, népfrontisá- gához és a MADGSZ esetében is hozzájárulhattam annak a szárnynak az erősítéséhez, amely a beszűkülés helyett a kiszélesedést és a Magyar Párt-i tömegekkel való érintkezést kereste. Ez volt az egyik magyarázata a Vásárhelyi Találkozó létrejöttének. A MADOSZ néhány vezetője helyeselte azt, hogy mi a jobboldali Hitel-lei, meg a reakciós grófi vezetés alatt álló Magyar Bárt-tal, meg az egyházi vezetés alatt álló katolikus meg protestáns mozgalmakkal, hogy úgy mondjam fraterniz.áljurtk. Én a magam részéről fönntartottam, hogy meg kell találni a diákság szintjén is az együttműködés alapelveit akkor, amikór még zsenge és képlékeny ezeknek a különböző egyházi vagy politikai kereteknek az új nemzedéke. Meg kell találni az érintkezést, mert ez kihatással lehet a jövendőre. 'Egy illegális összejövetelen, Kolozsvár fölött egy hegyen, egy egyedülálló 824
