Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - M. Kiss Sándor: "...hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral II.)
villában hoztak össze egy egynapos találkozóra olyan bukaresti kommunistával, aki nem tufdott magyarul. Én meg nem tudtam jól románul, tehát tolmáccsal érintkeztünk. Egyik szobában ők, a másikban én, kihallgatták a MADOSZ vezetőket, kihallgattak engem, én hivatkoztam a Márciusi Frontra, meg a Pozsonyi Tavaszi Parlamentre, amely már ilyen (kísérletezés ivóit, és végül nekem adtak igazat. Egy föltétellel támogatták a Vásárihelyi Találkozó ideáját; kifejtették, hogy nem elég a magyar népi-nemzeti egység létrehozása demokratikus jelszavakkal, hanem azt össze kell kötni a román demokratikus erőkkel való szövetkezés koncepciójával. Nekem több sem kellett. Soha nem tudtam a magyarság ügyét elválasztani — ez már Aldy-lhagyomány is, 'és a népiek is átvették ezt, Németh László is kifejtette, de én még Csehszlovákiából hoztam magammal ezt a hitet, ha jól megvalkarjuk még az Osztrák-Magyar Monarchia létéből is következett — a románsággal vagy a szlávsággal való harmonikus együttélés ügyétől. Egy személyesebb jellegű kérdés! Edgár bácsi 1935-ben érkezett Romániába. Két év katonáskodás következett. Hogyan lehetséges az, hogy 1937- re ez erdélyi magyar progresszió, de tovább mehetünk, az összromán progresszió egyik jeles vezetője lett? Kedves barátom, tisztázzuk ezt a vezető szót! Mintha kicsit mítosz venné körül. Múltkor a Műszaki Egyetemen az „R” Klubban azzal fogadtak, hogy itt van Balogh Edgár, Kélet-Európa szent öregje. Ilyenkor az ember azért mosolyog, mert az ilyen mítoszéteremtésnék egyszerű genetikai Oka van. Éppen én maradtam életben. Amiben én résztvettam, annak sóik más kortársam is részese volt, de ők ma már nem élnek. Mi (közösségben éltünk, s hatottunk egymásra. Nem Volt nekem vezető (funkcióm, mind 'vezetők voltunk, ha éppen ezt akarom. Inkább csak az öregség Okolja meg, én látszom, én még Itt vagyok. Ne beszéljünk erről. A Vásárhelyi Találkozó létrehozásában például volt szerepem. Nem vagyok annyira álszerény, hogy ezt letagadjam. iDe a végrehajtásban például mások előtt olyan diszpozícióik, olyan lehetőségek nyílottak, amelyek messze túlérniellkédtek az én lehetőségeimen. Kezdem azon, hogy a Vásárhelyi Találkozó előtt ezt a népi egységet vagy nemzetiségi egységet Tamási Áron egy cikksorozatban már meghirdette, ahol a három fő ifjúsági vonalat vette sorra. Személyében ő volt a posszöJbilis jelölt arra, hogy ezt a három irányzatot, tehát a Hitel-nek a bizonyos mértékig tekintélyelvi nemzeti vonalát, az Erdélyi Fiataloknak a falukutató, népszolgálatos harmadik utas mozgalmát és az új népi valóság hirdetőit, vagyis a Fiatal Realistákat, a (baloldalt, a (MADOSZ-t, hogy úgy mondjam összeboronálja a közös nemzeti célra. Rögtön meg is támadott engem, nem név szerint, Mézetekkel, de mindenki tudta, hogy íróiam van szó, egy dikíkiben én ezt lenyeltem, és úgy Válaszoltam a Korunkéban, hogy elősegítsem a kibontakozást a félreértések (kizárásával. Tehát ezt a vezető mítoszt hagyjuk. A kérdés mögött elvi felfogás is megbújik. Mi a mozgalmat is csak hierar- chizáltan tudjuk elképzelni... Talán inkább azt mondanám hogy több egymás mellett élő mozgalomról van szó. Maga Tamási Áron is három fő ágat — ami egymással szemben állt, egymástól független volt — különböztetett meg. Egy bizonyos, hogy a polgári liberális kör igen szűik volt. Hangos, de szűk. Az Erdélyi Helikon körét nem lehet 825
