Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - Száraz György: A tábornok VII. (életrajzi esszé)
1907-ben az Indiát féltő angolok megegyeznek Oroszországgal. Perzsiát, az „ütközőállamot” három övezetre osztják: a déli rész angol, az északi orosz érdekterület, a középső „szabad zóna”. 1909-ben pedig már közösen lépnek fel az „engedetlen” sah ellen, egyúttal meg is szállják az 1907-es szerződésben maguknak osztott részt. Ezzel végképp semmibe foszlik Vilmos császár reménye: hogy a maga oldalára vonja unokatestvérét, Miklós cárt. Az „entente” most már hármas szövetséggé bővül. A Balkán tűzfészek, „puskaporos hordó” a XIX. század eleje óta. A legfőbb kérdés még mindig a török kiszorítása a félszigetről; de mind kiélezettebb a helyzet a Monarchia és Szerbia között, a még mindig szultáni főhatalom alatt álló Macedóniáért bolgárok és szerbek versengenek, de feszültségékkel terhes a görög—bolgár viszony is. Az ingatag egyensúlyt pedig alaposan megbolygatja az 1908-ban kirobbant annexiós válság. Ausztria—Magyarország az 1877—78-as nagy Balkán-háború után a berlini kongresszus jóváhagyásával megszállja és közigazgatása alá vonja Boszniát és Hercegovinát; de a terület fölött a felségjogokat továbbra is a szultán gyakorolja. A monarchia az elkövetkező évtizedekben nem meri megkockáztatni a három hónapos nehéz harc árán megszállt terület végleges bekebelezését. 1908- ban viszont Bécsben egyszerre alkalmasnak és szükségesnek is látták az annexi- ót: Oroszország, a „balkáni szlávok védelmezője” még nem heverte ki a japán háborút, viszont Törökországban felülkerekedni látszott a harcos nacionalista- imperialista „ifjútörök” mozgalom, amelynek vezetőiről feltételezhető volt, hogy visszakövetelik az „ideiglenesen megszállt” két tartományt. 1908 októberében Ferenc József kiáltványban jelenti be, hogy uralkodói jogait kiterjeszti Boszniára és Hercegovinára. Szerbia azonnal mozgósít, s az év vége felé már Oroszország is készülődik. Conrad, a Monarchia vezérkari főnöke azonnali támadást követel Szerbia ellen; úgy tűnik a szövetségi rendszerekbe tagozódott nagyhatalmakat háborúba sodorja a kezdetben jelentéktelennek látszó konfliktus. A német vezérkar támogatja Conrad követelését, de Vilmos császár — vagy inkább kancellárja, Bülow — óvatosabbnak bizonyul. S a „másik oldalon” is úgy érzik, még „nincsenek készen”: Anglia, Orosz-, Olasz-, és Franciaország közösen intik csendre Szerbiát. Bécsben a közös minisztertanács már döntést hozott a háború elindításáról, amikor Belgrád bejelenti: elismeri az an- nexiót és leszerel. De az 1909 tavaszáig elhúzódó válság után már világosan látják politikusok és katonák: a nagy összecsapás elkerülhetetlen. Oroszország „rákapcsol”: belgrádi nagykövete szervezi a Monarchia-ellenes balkáni blokkot, Románia — cserébe a csatlakozásért — ígéretet kap Erdélyre és a tiszántúli magyar területekre. Gyorsul a fegyverkezés, Európa az év végére óriási kaszárnyává válik. Németországban megszavazzák a flottatörvényt, és elkezdik a csatahajók építését —, ami a tengeri hegemóniáját féltő Angliát győzi meg a háború elkerülhetetlenségéről. * 1909, Magyarország. Meg sem kopott még az aranyozás a millenniumi díszkiadványok fedelén, s alig sárgultak valamicskét a szabadságharc ötvenedik évfordulójára kiadott, Jókai-szer késztet te nagy album lapjai. A háziasszonyok családi ,, aranykön yvek- ben” keresgélik az útmutatást jogi, egészségügyi, folttisztítási kérdésekben; társasági sikerekre pályázó fiatal emberek tréfás köszöntőket és beugrató játékokat bifláznak krajcáros füzetekből; s a sütővassal „ondolírozott” leánykák „szerelmi levelezőből” másolják a „tartózkodó, ám bátorító” választ a 810
