Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - Száraz György: A tábornok VII. (életrajzi esszé)
SZÁRAZ GYÖRGY A tábornok VII. 1909—1949 Negyven év a születés és halál dátuma között; alig több, mint fele egy átlagos emberéletnek. Benne két világháború, forradalmak és ellenforradalmak, politikai és gazdasági válságok, birodalmak omlása és emelkedése, távolságokat zsugorító és horizontokat tágító permanens tudományos-technikai forradalom: eszmék, események torlódása a folyvást gyorsuló időben. Páliffy György épp osaik megszületett, amikor a francia sivatagi Afrikában elfoglalják az utolsó szabad területeket. Az oszmán birodalom a Perzsa-öböltől az Adriáig terjed, Peary most éri el az Északi-sarkot, Kínában pedig az ötéves gyermekcsászár nevében eltiltják a copf viselését. Még él Görgey Artúr, és kávébarna atillás 48-as veteránok őrzik az Orczy-kert fáit-bokrait a rendetlenkedő gyerekektől. A nehéz lovasság még fő fegyvernem, felszereléséhez hozzátartozik a tarajos sisak és mellpánoél. Blériot akkor repüli át a La Manche csatornát, a magassági rekord az év végére 120 méterről 1050 méterre emelkedik, a Wright- testvérek pedig már olyan gépet kínálnak az amerikai hadseregnek, amely egy óra alatt 72 kilométert képes repülni. A Curie-házaspár már túl van a rádium felfedezésén, és az angol Ramsay is megkapta a Nofoel-díját „emanációs kísérletéért”, amelyben kimutatta, hogy a rádium héliummá változtatható. A kémikusok tudják, hogy a hélium a rádium bomlásának terméke, a rádium pedig egy másik elem, az .urán felbomlásából származik; tudják, hogy a radioaktív elemek gyorsabban bomlanak, de a folyamattól a többi elemek sem mentesek; tudják tehát, hogy az elemek változha- tatlansága nem természeti törvény, hanem túlhaladott teória. Tudják, hogy a természettudományok új ösvénye előtt állnak; de hogy hová vezet ez az ösvény, azt még nem tudják. Pálffy György majd 1948 januárjában, 39 éves vezérőrnagyként előadást tart arról, hogy mi az atomstratégia és atomdiplomácia. 1909 ... Négy léve már, hogy a csuzimai tengeri csata után megtörtént az utolsó „régi stílű” találkozás a XX. századi háborúk történetében: Togo admirális és a legyőzött orosz flottaparancsnok, Rozsgyesztvenszkij kórházi beszélgetése, amelynek végén a fogoly így adja vissza a győztes bókjait: „Megtisztelve érzem magam, hogy ilyen ellenféltől sebesültem meg..De a „fehér” hatalmak nem boldogok: megszűnt a korlátlan terjeszkedés lehetősége Ázsiában, a „sárga veszedelem” ijesztő mumussá válik még a washingtoni Fehér Házban is. Éppen hogy elmúlt a német—francia háborúval fenyegető marokkói konfliktus; csak az 1906-os algecirasi konferencia csöndesíti le az észak-afrikai piac és nyersanyag megszerzéséért folyó lármás civakodást. Kompromisszum születik, ám közben kiderült, hogy míg az 1904-ben kötött angol—francia szövetség — az „entente oordiale” — kiválóan működik, addig Németország és a Monarchia nem számíthat „hármas szövetségük” harmadik tagjának, Olaszországnak komoly együttműködésére. 809
