Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 10. szám - Villányi László: Arthurka válasza, mikor megkérdik tőle: mi akar lenni, ha megnő, Búcsúzkodók (versek)

VILLÁNYI LÁSZLÓ

Arthurka válasza, mikor megkérdik tőle: mi akar lenni, ha megnő

Egyedül a fülkében. Dideregve az ülés máglyáján. Hiába, mást nem érdemel az eretnekszagú.'

Képzelem a lányt, ahogy sanzont dúdolt szeretkezés után. Párizsnak hittem.

Csak a vonat csattogása. Ha elégszer ismétlek egy nevet, ráhangolódik erre a ritmusra, mint bármilyen szó vagy mondat.

Az eszmékkel is így van.

De csönd alá buktatom a billentyűket.

Előttem síncombok, széttárva, kielégítetlenül.

Búcsúzkodók

NANNA INTELMEI LÁNYÁHOZ, PIPPÁHOZ

Még ha nem is érted vagy szereted őket, mosolyogva beszélj velük, tégy úgy, mintha nagyra értékelnéd tudásukat. Kérj tőlük egy szonettet vagy dalt, is ha elkészül, csók legyen jutalmuk, higgyék, a versük bármilyen ékszernél drágább neked. Mert ha nem így teszel, egyikük még könyvet csinál rólad, és minden aljasságot, amit egy író egy nőről csak ki tud találni, rád ken. És főképpen arra vigyázz, nehogy valamelyik megírja életed történetét — ahogy egy aljas csirkefogó tette velem —, mintha bizony méláimnál rosszabb kurvák nem lennének.

AZ ALJAS CSIRKEFOGÓ, NANNÁHOZ

Felszentelt kezüektől durvult anyja szavára Pippám már mosolyog, hisz ügyesebbet benne nem írtak szebben, furfangos dalaimnál;

élvezi jambusaim, teste szonettet akar: rímel is mozdulatomra, alattam lihegi sorait; bölcsen Nanna, te rossz kurva, hiába papolsz.

808