Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - 75 ÉVE SZÜLETETT BALOGH EDGÁR - M. Kiss Sándor: "... hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral)
kiépítésében, aminek keretén belül egy darab Nyugat-Eur ópa és egy darab Ke- let-Európa végzetesen összeütközött. Ezt mindig magam kell, hogy mondjam, mert még minidig nincs elég irodalma: a cseh burásod uralom törvényszerűen maga alá gyűrte a szlovákiai gyengébb ipart, és így kiváltotta maga ellen mind a szlovák nép, mind az ottani magyar lakosság ellenzékiségét. Nekünk nem volt más utunk a Duna-völgyi népek testvérisége koncepciójának holtpontra jutásával, — ahogy előbb mondottuk, ez egyik ország kormányzatának sem kon- veniált akkor — mint ahhoz a jelentkező történelmi erőhöz csatlakozni, amely szembenállott mind a Horthy, mind a Masaryk kormányzatával, és amelynek koncepciójában feloldódott a nemzeti államok ellentéte és megoldottnak ígérkezett a nemzetiségek fölszabadulásának, önrendelkezésének kérdése, s egyben az el nem szakadás attól a szlovák néptől, amely most már a maga öntudatához jutott el. Bennünket a népi-nemzeti gondolkodásunk logikája vezetett el a kommunizmushoz. Amikor Lenin könyveit a kezünkbe vettük, igazoltnak találtuk a prekoncepciónkat, amelyet még akkor dolgoztunk ki a konkrét helyzetből és tapasztalatokból, amikor még egyáltalán nem ismertük a marxizmust—leninizmust. Történeti értelemben véve arrra kell figyelnünk, hogy acz általános törvény- szerűségeknek ne feledjük a tanulságait, s a negatívumokat épp a múltra figyelve a jelenben, de méginkább a jövőben ki tudjuk küszöbölni... Azt kell mondanom, hogy a múlt történései a szocializmus számára is rejtenek magukban aktuális tanulságokat. Néhány tendenciát a szocialista, körülmények között is, negatív és pozitív értelemben egyaránt tföl-fölébredezni és érvényesülni látjuk. A negatívumokat is. Ezért kívánjuk a szocializmusból az integrációt, a határok elsemlegesítését, a külön nemzeti, koncepciók feloldását. Ma már tudjuk, hogy az akkori törekvéseinkhez a magyar progresszió egészét tekintve támogatást kaptak a Bartha Miklós Társaságtól, személy szerint Fábián Dánieltől, József Attilától, vagy ahogy a Hétpróbá-ból is kiderül: Móricz Zsigmondtól. Es még kitől? Milyen volt például a viszonyuk az itthon mind inkább erőre kapó népiekkel? A falukutató népi irodalom valamivel később indult. Én 1931-től, amikor a Sarló kimondottan a vörös zászló alá állt a népi nemzeti kívánságaival együtt —de erre a hangsúlyra még külön kitérek — résztvettem a kommunista életben is. Elkezdődtek a rendőrségi beavatkozások, behívnak a rendőrségre stb. Egy alkalommal valami ehhez hasonló beszélgetés zajlott le köztem s az egyik rendőrtiszt között: — Nézze kérem, nálunk a kommunista párt legális, engedélyezett párt, ha ön kommunista akar lenni nálunk, — beléphet. Írhat kommunista lapokba is. Kérem, ha nem is így nevezik, de nálunk engedélyezett az irredentizmus is, mert mi tudjuk, hogy a csehszlovákiai magyar pártok végeredményiben irredenták. Ha akarja, lépjen be a Magyar Pártba, lépjen be a Keresztény Szocialista Pártba, csinálhat ott amit akar, nagy a sajtójuk is, írhat. De hogy maga az irredentizmust és a kommunizmust .kapcsolja, irredenta kommunista legyen, az nem létezik. Ilyen nincs. Ebbe nem egyezünk bele. Magának nincs állampolgársága, menjen ahová akar, és csinálja ott. Voltak a polgári demokrácia keretein belül a rendőrségen is olyan értelmiségi emberek akik ezt így magyarázták meg az embernek. Így hát el kellett mennem. Átszöktem Prágába. Amíg ott megtaláltak, megint eltelt egy fél óv. Aztán 1935-ben kikényszerültem Csehszlovákiából. De 784
