Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - 75 ÉVE SZÜLETETT BALOGH EDGÁR - M. Kiss Sándor: "... hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral)

a kérdés néhány összefüggését és egyetértettünk abban, hogy el kell mennem Magyarországra és rá kell vennem a magyarországi diákokat, hogy ők álljanak ki Adyért. Erről különben részletesen írok ...

Igen, a Hétpróbá-ban ...

Megbeszélni velük, hogy vegyék le rólunk a becseheltség vádját, mert ezt nem fogadjuk el. Mi, a cseh burzsoázia — akkor még nem így neveztük — a cseh nemzeti állam-eszme, a csehszlovák nemzeti állam-eszme asszimilációs törekvéseivel szemben álltunk. Tehát, a imagyarságnák a nemzetiségi szabadságát kívánjuk, de Adyért és Adynak a népbarátsáigáért. a szláv—magyar—román testvériség eszméjéért kiállunk. El is utaztam Pestre és részt vettem az ezer magyar diák Ady ünnepségének az előkészítésében. Majd a rákövetkező évben a MEFHOSZ, amelynek a bajtársakkal szemben viszonylag haladó vezetése volt, ifjúsági parlamentet hívott össze. Bartha Miklós társaságok, Fábián Dániel és József Attila készítették elő. Eljöttem az ifjúsági parlament ülésére, de elmaradt. Utána, — tudniillik a bajtársak azzal fenyegetőztek, hogy furkós botokkal támadnak a parlamentre — ehelyett a Múzeum kávéházban jöttek össze azoknak az ifjúsági egyesületeknek a vezetői, akik resztvettek volna a parlamenten. Emlékszem a Soli Deo Glóriára, a Pro Ghristo Szövetségre, a Bethlen Gábor körre, a .Kassák Munka Körének is volt ott képviselője. Ott aztán Fábián Dani megkért, hogy mondjam el a kisebbségi magyarok üzenetét. Én ezt elmondtam, már ekkor megszövegeztem, hogy meg kell találnunk az új szlovák nemzette] való megegyezés lehetőségét. Ez 1929-ben volt. Tudomásul kell vennünk ennek a nemzetnek az ittlétét, és a maguk nemzetiségi jogaiért úgy akarunk kiállni, hogy magunk mögött tudjuk a haladó Magyarországot. Akkor mi már a nép felé fordultunk a magyar államiságból kiesvén, a csehszlovák államiságba még be nem engedvén, mert az értelmiségi önfenntartásnak az egyetlen lehetősége a nép megkeresése volt, amelynek többségét a parasztság jelentette. Tehát így kezdődött a mi falukutatásunk, szociográfiai vándorlásunk. Kezdetben inkább adni akartunk a népnek, a falunak, végül aztán kaptunk amikor gyűjteni kezdtük az adatokat a néprajztól a társadalomrajzig.

Ez azt jelentette, hogy a trianoni államhatárokat, függetlenül attól, hogy

imperialista béke eredménye, vagy sem, olyan történelmi ténynek fogadták el, amelynek a változtatása ki volt zárva?

Kérlek szépen, mi nem az államhatárokban gondolkodtunk. Volt egy olyan jelszavunk, őszintén megmondom, habár ma könnyen megköveznek érte, a jelszó tőlem származott — én vállalom érte a felelősséget — amit egy cseh ifjúsági táborban mondtam ki, ahol megkérdezték, hogy irredenták vagyunk-e vagy sem! Azt mondtam: mi a sértetlen és független nemzet testek konföderációját óhajtjuk, de ez magában foglalja a szlovák vagy a reumán vagy a horvát vagy a szerb nemzet elismerését is. (Mi tisztán és kelet-európai összefüggésrendszerben gondoltuk ezt el, tehát nemcsak a magyarság etnográfiai egységét hirdettük, hanem ennek az etnográfiailag egységes magyarságnak a szlávokkal és a románsággal való szövetségét is magunkénak vallottuk. Lényegileg ez a koncepció — a már Hitler előtt is fenyegető — „Drang naoh Osten”, s az antant imperializmus ellen is irányult. De engedd meg, hogy visszatérjek az előbbi témára, amit valahol ott hagytunk abba, hogy egy gyűlésen vagyunk, ahol elmondom, hogy mi nem akarunk többé kisebbség lenni, viszont nem akarunk a szlovákságtól

782