Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - 75 ÉVE SZÜLETETT BALOGH EDGÁR - M. Kiss Sándor: "... hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral)
lapunk” című losonci diáklapocskában jelentek meg kishírek, aimiket én küldözgettem be és ezeknek szinte mindegyikében szó esik a testvériségről... tehát én komolyan vettem a saját cserkész fogadalmaimat. Elzárt állandóan megrovásokat kapok, hiszen ez — lehetne sommázni a bírálatok lényegét — szemben áll a mi nemzeti érdekeinkkel. Megfigyelem Prágában a cseh életet, akaratlanul is tanúja vagyok a szlovák élet fellendülésének, tudomásul kell vennem, hogy ez van. Bizonyos racionális felismerés, a szlovák nemzetalakulás folyamatát történelmileg mintegy irreverzibilis folyamatot érzékelteti velem, nem tudóim elhinni már, hogy a szlovák nép vissza vedlik, hogy úgy mondjam buta tóttá, aki nem tud — önhibáján kívül — szlovákul írni és magyarul sem tanult meg. Hiszen ez a bizonyos buta tót — ezt is megírom — produktuma volt az Apponyi-féle el- nemzetlenítő politikának. Már prágai diákkoromban az Ady kultusszal való találkozásomban, a szabadegyetem szervezésében, amikor előadást tartunk például a kassákizmusról vagy művészettörténeti kérdésekről, találkozom a Prágai Magyar Hírlap, egyébként a magyar polgári pártok lapja, haladó szellemű, akkor a jobboldalhoz vagy a primitív nacionalizmushoz képest felvilágosultabb polgári íróival, Szvatkó Pállal, Neubauer Pállal például, akkor engem kizárnak ebből a titkostársaságból, amit tisztességesen közöltek velem. Erre .én összecsomagoltam ölvedy Lászlótól, az ő költőjüktől kapott összes levelet, amelyekben engem állandóan kioktatgatott és bírált elhajlásaimért, a nemzeti eszmétől való elhajlásomért, a szentistváni eszmétől való elhajlásomért. Ezeket a leveleket visszaszolgáltattam ennek a titkosszervezetnek, gondolván nehogy azt higyjék, hogy ezeket valaha is felhasználom ellenük. Lojális voltam irányukban, mert megértettem ambíciójukat, sértődöttségüket, nacionalizmusukat, de elhatároltam magam tőlük. Engedje meg, hogy közbeszóljak. Hogyan tudott szakítani a hirdetett szentistváni állameszmével, mert azért ez az eszme közel áldhatott az érzelmekhez. Valami nagyon döntő dolognak kellett történnie, hogy rájöjjön arra, ez távlatában is történelmi irrealitás. Hát kérlek, engedd meg, hogy különbséget tegyek a szentistváni államalapítás jelentősége és a horthysta szentistváni gondolat, vagy jelszavak között. A különbözőség világos. Mert én a Győrffy Györgynek a gyönyörű, alapvető könyvét Szent Istvánról elejétől a végéig többször is áttanulmányoztam és a szent-istváni államalapítást kelet-európai jelentőségű nagy tettnek minősítem — tehát nemcsak a magyarság számára, hanem a szlávok, sőt később a románok számára is jelentős tettnek — amely lehetővé tette a térségben a civilizáció stabilizálódását, és a további államalakulásokat. De a szentistváni gondolatot úgy, ahogy azt magyar nemzeti államnak és nem egy mindenféle nemzetet egyesítő államnak minősítették, azt egyszerűen egy racionális kétszer kettő négy gondolkodás alapján kellett visszautasítani. Mondok erre egy példát. 1927 végén ellentétbe kerültünk a mi konzervatívjainkkal az Ady kultusz miatt. Ez a csehszlovákiai Ady vita átcsapott Magyarországra is. Berzeviczy Albert, egyébként az olasz illetve a reneszánsz kultúra kitűnő ismerője, ellenben süket és vak volt a modern kérdésekkel szemben, minket becsehelteknek deklarált egy beszédében és megszólt azért, mert Ady kultuszunkkal mintegy a csehek érdekeit szolgáljuk. Valami fantasztikusan őrült vád volt. Akkor én a társaimmal megbeszéltem Pozsonyban 781
