Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - 75 ÉVE SZÜLETETT BALOGH EDGÁR - M. Kiss Sándor: "... hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral)

volt alkalmam sose ezzel a nagybácsival összejönni, sőt nagyanyám mesélte egyszer, hogy néz ki az ablakon, már a Károlyfalvi úti lakás emeleti ablakából, s lát egy csizmás embert. Egy óra múlva ismét kinéz, még mindig ott van a csizmás ember, s csak néz föl, s akkor leüzen nagyanyám, hogy mit kíván. A csizmás ember elmondja, hogy ő a testvére, a bátyja, meghalt az édesanyjuk, de kivárta amíg a húga férje elmegy, hogy szólhasson. Ebből azt következtetem, hogy a dragonyos császári tiszt nagyapám házában honvéd dédapámnak a nevét, családi vonatkozásait nem illett szóba hozni. Ez aztán úgy rekompenzálódott, hogy Balogh Rózának mind a három lánya magyarrá lett. Ezek az akkori szokás szerint francia nevet viseltek. Édesanyám: Kérlek benneteket, hogy pontosít- satok: miként kell a három nevet franciául jól írni. M. K. S. Moricette, testvérei: Hortensie és Melanie. Hortensie öngyilkos lett egy szerencsétlen szerelmi ügy miatt. Egy katonatiszt szerette volna feleségül venni, de a dragonyostiszt apa nem akarta a kauciót kifizetni.

Én csak Mélániena emlékszem, ő magyar emberhez ment férjhez és unokabátyámra Miklós Elemérre, a Ludovikát végzett honvéd alezredesre, vagy talán ezredesre, ő itt 'él most is Budapesten, ahányszor itt vagyok meg-meglátogatom. Annak idején elvi okok miatt összevesztünk, de amikor szovjet hadifogságba került és a család megkért, hogy írjak levelet Rákosinak a kiszabadulása érdekében — volt ilyen lehetőségem — és kérjem 'hazahozatalát, akkor ezt azért tettem meg, mert egy cseh városka hétpecsétes igazolást adott arról, hogy Miklós Elemér honvéd ezredes a maga ezredével megakadályozta a németeknek egy utólagos támadását és ezzel kiérdemelte az ő megbecsülésüket. Unokabátyám haza is került.

Ezt megint csak azért mondtam el, hogy a rokonság csupa katonatiszt apai és anyai ágon egyaránt. Amikor már a Bolyai egyetem rektora voltam Kolozsvárt, meg is jegyezték egy alkalommal: ejnye-ejnye Balogh elvtárs, maga rontja a tanszemélyzet szociális összetételét. Egyébként nagyapámnak első házasságából volt két fia, Edgár és Ernő, mind a kettő természetesen katonatiszt volt. Ez az Edgár, az én nagybácsim — nem a Balogh Rózának volt a fia — huszár- ezredes volt és nagyon szerette a féltestvéreit vagy mostohahúgait. Emlékszem egy Jókai kötetre — a Szerelem foolondjai-ra — amibe ez az Edgár bácsi magyarul irta be, hogy a kedves Moricette húgának ajándékozza ezt a könyvet. Nyilvánvaló, hogy tudott magyarul. Zsinóros huszártiszti egyenruhás fényképe megmaradt, be is tettem a „Szolgálatban” című kötetembe is, de a lényeges az, hogy erről az Edgárról kaptam a nevemet, mert úgy szerette édesanyám ezt a bátyját, hogy amikor én megszülettem — már nem élt ez az Edgár bácsi — róla neveztettem el. Az Edgár név is, a Balogh név is, Ernő öcsémé is, különféle családi örökségek, de legkevésbé fűzőidnek a szászokhoz. Egyébként az édesapám neve Kessler, Nagyszebenben jól csengő név. Egy alkalommal el is vittem a fiaimat a nagyszebeni templomba s megmutattam a második padot a püspöki család padja mögött, századokon át ezek a Kessler ötvösök, kalaposok, kvártély- mesterek és papok a második padban ültek, tehát bizonyos fokig Erdélyhez ilyen családi 'hagyomány is köt.

— A család, s a családi szűrön keresztül 48 emlékei, a kapott élmények hatása az átélt mellett, az eddig él-mondottakból is eléggé világosan kirajzolódik. Közben viszont néhány más dologra is kaptunk feleletet. Egy ilyen közbevetésre térnék most ki. Eredetileg nem -volt szándékomban ezt a kérdést feltenni, de élményei indokolják: említette Edgár bácsi, hogy a házban lakott egy zsidó család is. Köztudott, hogy a magyar közgondolkodás775