Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - BULGÁRIA NEMZETI ÜNNEPÉRE - Nikoláj Kancsev: A szél vagyok megint..., A méhek n(=k)aptárban (versek, Rózsa Endre műfordításai)
NIKOLÁJ KANCSEV A szél vagyok megint... A szél vagyok megint, a szél; s ha feltöröm feletted a láthatár bűvös körét, mélylila rése rettent. Dagály van, hullám toriad, eszméletedig felcsap, a sirály: megmerevedett moszatcsomó magában, rikoltozása csak lazán gyökérzik égi árban. Idegen kín mereszti föl az erdők üstökét is; de hajad fészke lett megannyi tollahulló napnak, s mind egyenként röppen tova, ha hangod puskaszó már. Tévelygéseink vadonéban minden fa törzse — szégyenoszlop, s halántékunk dobpergésében taránk, a fájdalom szól. S hol a szárazföld felkínálja könyökét a tengernek, íme, a félsziget, ahonnan elindultál karöltve egy valószerűtlen polippal egy másik félszigetről — de ebből a két félszigetből egy egész már nem állhat össze, ( s közöttük a harag tajtékja kegyes istennőt nem szül. A szél vagyok megint, a szél; a végtelen szemébe fúvóm rólad idegességed — e lehelet-reszketésű hálót, hogy pókháló-foszlányait lásd tűnni, hogy belásd már: láthatatlan seregeim érted még mindig küzdenek, s minél több az áldozatom, annál nagyobb dicsőség száll rád! A méhek n(=k)aptárban Ki jegyzi gyorsírással gondolataimat a csöndben? — Sívó lapja ez a felhőtlen ég lesz. Alig-volt nyár susog most még-nincs-is hófúvásnak, hogy rögeszméi közt őrlődik az Idő. Porából fölfehérlő torony ireg-forog, s csipkékben ring, ha kongat mennyegzőre az óra. . . künden vágy: villám-fúlánk egy jövő égzengéshez, s a méhek n (= k)ap tárában nincs is „mézeshetek”! (Nyersfordítás: Dudás Gyula Műfordítás: Rózsa Endre) 767
