Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - BULGÁRIA NEMZETI ÜNNEPÉRE - Valentin Kosztov: Más mi marad..., Mint idegen (versek, Király Zoltán műfordításai)
VALENTIN KOSZTOV Más mi marad... Mikor érzékeid szabad, meleg tűzhelyei kiégnek és kihűlő kebled alatt jeges magányosság rak fészket, más mi marad azon kívül, hogy mint a sas, kit űz a végzet, megindulj rendületlenül az égi, nagy kék messzeségnek. És ott, a pálya csúcsívén elzsibbadt szárnyaid behúzva lezuhanni, akár a fény villáma, tested összezúzva, s a forgószél vértől ragyás tollaknak fújja szét csomóit, a legigazabb szárnyalás már fölösleges lobogóit. Mint idegen Mint a tarka kotlós, az a régi, összetöppedt a nagyapa háza. Szerteszét szóródtak a csibéi. Nagyanyó halála óta zárva. Tükörképét üres ablakában a holdsarló is töröttnek érzi. Templomi csend borzong a szobákban. Csak a tárgyak tudnának beszélni. Küszöbére letelepszem újra. Rágyújtok, miként nagyapám szokta. De az éjfél láthatatlan ujja fojtva rákúszik gyermekkoromra. 768
