Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Pomogáts Béla: A Magyar Műhely a magyar folyóiratok között
zátora is. Ez a „szellemi irányzat”, amelyet gyakran „kolozsvári iskolának” is nevezünk, komplex módon, a szociológiai kutatások, a művelődéstörténet, az irodalomtörténetírás és -kritika eszközeinek alkotó felhasználása révén foglalja rendszerbe a nemzetiségi, illetve sajátosan erdélyi tapasztalatokat, s egy korszerű interdiszciplináris tudományos stúdium — nevezzük így: a kelet-közép-európai „nemzetiségtudomány” körvonalait — rajzolja feL (Ez különben a Gaál Gábor-féle „klasszikus” Korunk korábbi hagyományainak következménye is.) Másik példám az újvidéki Űj Symposion, amely mint a vajdasági fiatal magyar írók irodalmi és művészeti folyóirata az avantgarde irodalom és művészet új fejleményednek szolgálatára vállalkozott, s ezzel igen fontos szerepet játszott (különösen a hatvanas és hetvenes évek fordulóján) az egész magyar nyelv- és kultúrterületen. Persze hasonló irányzatalakító vagy irányzatkifejező szerepet lehet tulajdonítani a pozsonyi Irodalmi Szemlének, az újvidéki Hídnak és más folyóiratoknak is. A párizsi Magyar Műhely helyét ebben, e fent vázolt folyóiratstruktúrában kell kijelölnünk. A Műhely természetesen egészen más feltételek között működik, mint akár a hazai, akár a szomszédos országokban dolgozó magyar folyóiratok. Megjelenésének bázisa és kerete nem az állam, nem a társadalom, mégcsak nem is egy nemzetiségi népcsoport (tehát például nem a Franciaországban élő magyarok virtuális csoportosulása), hanem egy meghatározott írói munkaközösség, illetve az a három tagú szerkesztőség, amely jelenleg a Műhely élén áll, megteremti a folyóirat kiadásának tárgyi feltételeit és erkölcsi, valamint művészi felelősséget vállal azért a tevékenységért, amelyet a folyóirat kifejt, amely a Magyar Műhely füzeteiben alakot ölt. Mindez a Műhely különleges helyzetére utal, azonban nem teszi a párizsi folyóiratot teljes mértékben függetlenné a magyar folyóiratirodalomtól, minthogy működésével, egyszerűen létével a Magyar Műhely is a magyar folyóiratirodalom része, s mindaddig része márad, amíg csak magyarul megjelenik. A párizsi folyóirat mindazonáltal nemcsak a magyar folyóiratirodalmi struktúra része, hanem közelebbről a nyugati (emigráns) magyar folyóiratok kialakult rendjének egyik alkotója is. Miben különbözik a többi emigráns folyóirattól, miben jelent mást, mint mondjuk az Űj Látóhatár, az Irodalmi Újság, a Katolikus Szemle vagy a (már korábban megszűnt) ötágú Síp? Azt hiszem, három tulajdonsága választja el ezektől: először is nemzedéki jellege, az tudniillik, hogy az 1956-ban Nyugat-Euró- pába és Észak-Amerikába került úgynevezett „második emigrációs írónemzedék” orgánumaként jött létre (ebben a tekintetben már születése idején is némiképpen szemben állott a müncheni Üj Látóhatárral, amely elsősorban az idősebb generációk fóruma volt); másodszor szorosabban irodalmi (illetve képzőművészeti) érdeklődése, amely élesen elválasztja az elsősorban társadalomtudományi jellegű Űj Látóhatártól, a politikai-publicisztikus (és ebben élesen antikommunista) Irodalmi Újságból, illetve a világnézeti jellegű Katolikus Szemlé tői; végül harmadszor modem irodalmi, pontosabban avantgarde elkötelezettsége, amely ugyancsak emben áll az emigráns szellemi élet más köreinek ízlésével és művészeti gyakorlatával. A hetvenes évek során e sajátosságait egészítette ki az a határozott igénye, amelynek értelmében párbeszédbe kezdett a hazai irodalmi élettel, együttműködést keresett ennek az irodalmi életnek a mozgalmaival és képviselőivel. Ez a törekvése s az ennek révén kialakult gyakorlata természetesen egyáltalában nem volt, nem is lehetett független imént felsorolt tulajdonságaitól, s az is közismert, hogy e törekvéseiben általában nem nyerte el nyugati magyar folyóirattársainak támogatását. A Magyar Műhely „közelebb” került a hazai irodalmi élethez, ezzel együtt határozottabb szerepet és profilt választott az egyetemes magyar folyóiratirodalom struktúráján belül. Ennek a szerepkeresésnek és választásnak — a folyóirat történetét tekintve — lényegében két szakasza van, s a két szakaszt erősebb „profilváltás” választja el. Az 1962-ben létrehozott párizsi folyóirat működésének első szakaszán, lényegében a hetvenes évek elejéig arra törekedett, hogy a modern magyar irodalom és képzőművészet szolgálata révén korrigálja a magyarországi- irodalmi élet nyilvánvaló tévedéseit és hiányosságait. Közismert tény, hogy a modern magyar irodalom számos képviselőjét az ötvenes évek első felében kiszorították az irodalmi életből a 65
