Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Pomogáts Béla: A Magyar Műhely a magyar folyóiratok között

a kézikönyvek is. Talán kevésbé nyilvánvaló, hogy a különböző irodalmi irányzatok egymásmellettiségét kifejező irodalmi struktúra kifejezést kap a folyóiratirodalom szerkezetében is. Holott az irodalmi folyóiratok egyik s nem éppen elhanyagolható feladata éppen az, hogy különféle irányzatoknak adjanak teret, különféle irodalmi irányzatokat reprezentáljanak. A magyar folyóiratirodaiam viszont nem irodalmi irányzatok szerint szerveződött, hanem .területi” elvek szerint, vagyis a központi, országos jellegű folyóiratok mellett először a nagyobb (történelmi) tájegységek, majd a kisebb regionális székhelyek (megyeszékhelyek) irodalmi folyóiratai jöttek létre. Ez a folyamat a hetvenes évek során gyorsult fel, midőn egész sereg irodalmi folyóirat járult hozzá a folyóiratirodalom színképének gazdagításához. A folyóiratok megszervezésében követett „területi” elv a kulturális decentralizáció szükséges és hasznos folyamatát segítette elő, illetve bizonyos mértékig e folyamat következménye volt. A decentralizációs folyamattal párhuzamosan azonban egy másik, egyelőre talán rejtettebben működő, legalábbis nyilvánosan kevésbé verbalizált folyamat is végbement, tudniillik a legtöbb vidéki folyóirat saját profilt, önálló arcot keresett, s ezzel vagy valamely meglévő irodalmi irányzat reprezentálására vállalkozott, vagy új irányzatok kialakításában vállalt szerepet. Az irodalmi decentralizáció azzal a meglepő (?) eredménnyel járt, hogy ha nem is kinyilvánítottan, de helyreállította az irodalmi élet különféle irányzatokból épülő struktúráját, egyszersmind helyreállította azokat a természetes kapcsolatokat, amelyek az irodalmi irányzatok és az irodalmi folyóiratok között hagyományosan ki szoktak alakulni, s ezzel mintegy intézményesítette az irodalmi irányzatok rendszerét. A decentralizáció, mint hasznos feladat, egy természetes szellemi igény kielégítését mozdította elő.

Nem ennek a felszólalásnak a feladata, hogy leírja és értékelje a magyar folyóiratirodalom struktúráját, s megjelölje e struktúrában az egyes irodalmi folyóiratok helyét. A példa kedvéért mégis meg kell enrűítenünk néhány folyóiratot. A hetvenes években kialakult folyóiratprofilok részben hagyományos, részben új tényezők hatására jöttek létre. Hagyományos tényezőt jelent a modern irodalmi érdeklődés, az „európai” szemlélet, illetve a népi örökség képviselete, a realista irodalom szolgálata, újabb szellemi igényekre világít rá a nemzetiségi sorban élő magyar irodalmak vagy éppen a „nyugati” magyar irodalom iránti figyelem, a kelet-európai érdeklődés^ az avantgarde iránt megnyilvánuló érzékenység vagy éppen a fiatal írónemzedék következetes támogatása. Ezek a régebbi és újabb igények egyaránt profilalakító hatással voltak a hazai (elsősorban vidéki) folyóiratokra. így vált például a pécsi Jelenkor a dunántúli hagyományok fenntartása mellett az irodalmi modernség és az európai igényesség képviselőjévé, a szegedi Tiszatáj a népi-nemzeti hagyományok, illetve a kelet-közép-európar érdeklődés otthonává, a kecskeméti Forrás az irodalmi szociográfia, illetve az úgynevezett „valóságirodalom” műhelyévé, s ilyen módon kezdett érdeklődni a szombathelyi Életünk az avantgarde, illetve a nyugati magyar irodalom, a tatabányai Üj Forrás a fiatal írók mozgalma és törekvései iránt- Ezek a folyóiratok, valamint társaik a magyar irodalmi élet körében fellépő valóságos irányzatok kibontakozását tették lehetővé, egyúttal új, megalapozottabb jelentést adtak az irodalmi egység fogalmának is. Ahogy Lukács György mondotta annak idején: „különböző utakon ugyanannak az időnek új emberét” keresik;

Ebbe a folyóiratstruktúrába természetesen minden magyar (magyar nyelvű) folyóiratnak helye van, következésképp a szomszédos országokban megjelenő magyar folyóiratoknak, sőt lényegében a nyugati magyar irodalmi folyóiratoknak is. Ezek a folyóiratok tulajdonképpen kettős feladatot látnak el: egyrészt szerepet játszanak az irodalmi decentralizációban, amennyiben képviselik egy-egy magyar nemzetiség, illetve az emigrációban, illetve diaszpórában élő magyarok irodalmi önismeretét és törekvéseit, másrészt részt vállalnak a magyar irodalmi élet struktúrájának gazdagításában, esetleg új irodalmi és szellemi irányzatok kialakításában, amennyiben meg tudják alapozni sajátos szellemi karakterüket, meg tudják választani arculatukat. Ismét csak néhány példa említésére szorítkozhatom: a kolozsvári Korunk, amellett, hogy a romániai magyar kulturális élet s ezen beiül az ottani irodalmi élet egyik igen fontos műhelyét alkotja., valójában egy karakteres „szellemi irányzatnak” az organi64