Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - Száraz György: A tábornok VI. (életrajzi esszé)
Itt a „Schweici-utczának” írt Helvét-utca a városrész déli részén, nem mesz- sze a katolikus temetőtől, ahol az 1849-iki sírok vannak. Két oldalát sorbeépítésű házak szegélyezik, mögöttük kerteket jelez a térképrajzoló. Ezen az utcán ment végig naponta a 24 'éves újdonsült apa, fel a Hunyadi-útig, az egyisánpáras villamos végállomásáig, hogy bedöcögjön a Belváros szívébe, a Jenő hercegtérre, ahol a Temesi Takarékpénztár épülete állt. S itt a Scudier-liget, a két városrész közötti nagy park, ahol a fiatal anya a nagykerekű, napellenzős babakocsit tologatta, meg a József-várost a Belvárossal összekötő út platánsora, végében az árkádos kis kápolnával, a fedél alól a nyílt térség felé pillantó carra- rai márvány Madonnával, amely előtt a buzgó katolikus Czábor Paula bizonyosan ímeg-megállt egy pillanatra. Ismernie kellett a hely — Dózsa állítólagos kivégzési helye — legendáját: hogy amikor meggyújtották a vaskorona izzítására szolgáló tüzet, a nedves fa füstje mindent elborított, a fedezetül kirendelt lovasokat is; de egyszerre kettészakadt a füstgomoly, és előtűnt Szűz Mária képe... A fiatal anya valószínűleg nem szerette a racionális magyarázatot — a kép a lovasok zászlaját díszítette —, s úgy érezhetett, mint a város katolikusad, akik hinni akartak a csodában, s előbb fa-, majd kőszoforot, végül kápolnát emeltek a kivégzés helyén ... A csöndes asszony, akinek, rokoni emlékezések szerint, ,,az erős férj mellett nem sok szava volt”, talán ezt a fehér szobrot — ifjú anyaságának emlékét — látta maga előtt, amikor 1942-ben, már a halálos ágyon, ráktól csontig soványult testtel, elgyötörve a férje és elsőszülötte közötti gyűlölködés miatt, papírra vetette az ügyetlen kis verses fohászt — holta után találják meg a párnája alatt — a „halovány Madonnához”: ... sápladt nrda olyan mint holdfényben nyíló fehér rózsa a kertben nyári éjszlakán, én halovány Madonnám... Karján kis Jézus, mkysollylal tekint reá. De mlosiolylu oly bús, szomorú ... talán már látja szenvedni a Golgotán én halovány Madonnám... Azért menekül hozzád az anyák serege, kik fiaikért reszketnek: könyörögj érettünk szient fiadnál Szűz Máriám, én halovány Madonnám... A régi térkép mellett jó temesvári kalauzomnak bizonyult Majtényi Erik könyvében a „rüvidnadrágos kisfiú”, aki a mind modernebb városban „régi pestisjárványok nyomait kutatja”, s éli az 1849-iki ostrom napjait, „görcsösen és olyan valóságként, amely mellett a való valóságnak el kellett törpülnie”, s aki ugyancsak meg-megáll a kis kápolna előtt, amelynek tetőzete alatt „a szelíd arcú, szomorú Mária könyörög, karján a gyermekkel az egek engeszteléséért, amiért azon a helyen olyan kegyetlen kínok között olthatták ki bizonyos Székely György életét...” De a kisfiú legfontosabb emléke mégis: egy gólya. ,,A Rékáéi út végén, ott, ahol a hepehupás, gyom fölverte kövezet váratlanul megszakad és a mezőbe torkoll... zsupfedeles házikó állott, s annak kéményén fészkelt a gólya ... De nemcsak eleven színfolt volt az a gólya, hanem 721
