Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - Amerikába utazása Csepregi János és családjának és az indító okok a kivándorlásra, vagy tanulság: miként induljon útnak valaki a magyar nyelvvel. Írta a kivándorlott maga
gőzerő hozott mozgásba, némelyeket a sok ráerősítatt kötélre kifeszített ponyva által a szél, sok nagy fehérhajót pedig a vastag drótkötéllel hozzácsatolt előtte álló kis gőzhajó, amelyeket még nézni is bámulat az ismeretlenek előtt, és még föltűnő a szemlélő előtt az egyes hajóknak az egyik helyről a másik helyre való sikamlósa, úgy tűnik föl, mint a nagy, legelésző lócsorda között a csikók ficzánkolása; azok közt a sok ladikosok, azokon kiránduló nők, férfiak, a melyekkel a víz színén olyan látvány tűnik a szemlélő elé, mint egy Vásártér. A vízparton az emelőgépek zakatolása, a melyek a víz szélén ringatódzó hajóóriások ki- és berakodásához adnak működést. De bármerre tekintettünk, mindenütt az előttünk ismeretlen látvány volt látható; úgyhogy a szemlélés közben csak azt vettük észre, mindjárt dél lesz, már ebédre kell menni a fondába. A visz- száfelé való sétánk közben 7—8 ladiikos felé tartottunk, a kik a part felé eveztek, és az egyik part széléhez érve azonnal kiszállt belőle egy fiatal férfi és egy nő; kissé odább pedig éppen akkor szállt be egybe 3 nő és egy férfi, ezeket látva a Zsófi arra kért, hogy mi is üljünk bele egybe, ladikázzunk egyet, igen szeretne egyet ladikázni, de azzal vetettem el a kérését, hogy majd ladikázhatunk eleget Amerikáig. Mert attól tartottam, a ladikázás (közben valahogy megijed és elré- miszti a többit is a haj óraszállásnál; így, minthogy az idő is elérkezett, visszamentünk a fondába az ebédre. Ebéd után az emeleti szobánkból tájékozódva a hegyes város miként fekvését; de azon nem tudtunk meggyőződni, mert az egyik oldalon terült a nagy tenger, a másik felől pedig a majdnem a csillagokat érő magasságú, óriási hegyek. A Fondás azt mondta, hogy vonat jár a hegyre is föl; és megmutatta, hol megy föl a hegyre a vonat; és délután azt határoztuk, hogy a hegy tetejéről nézzük meg a várost. Azért csak a két nagyobb leányt, a Zsófit és Esztert engedtem eljönni, a kisebbeknek kedvetlenül bár, de vissza kellett maradni. Elindulásunk után a vasúton kezdtünk haladni, de nagyon alkalmatlan volt a haladás rajta, mivel a sín, a melyen a kerekek futnak, nagyon keskeny volt a gyalog haladásra; két sín között, az út közepén egy harmadik sín, de az fogakkal ellátva a fölfelé vagy lefelé haladó vonat alásikamlása megakadályozása, illetve a tetszés szerinti haladáshoz való fékezésre; így azon haladnunk nem lehetett, azért a mellette készített gyalog sétaútra térve azon haladtunk mindig följebb, följebb. Eleinte csak tudtunk haladni, hanem az út följebb már mindig meredekebb lett, és a kőúton lépcsők voltak vágva a kőbe, még följebb érve már oly meredek lett, hogy az út két oldalán karfák voltak csinálva a tartózkodásra, a visszacsuszamlás vagy szédülés esetére: hanem közönkint pihenőhelyek is voltak csinálva ülőhelyekkel ellátva; a hol mi is egy kissé megpihenve, azután folytattuk a nagyon is fárasztó sétánkat, nagyon is használatba véve, tartózkodásra, a karfákat. Már fáradtnak érezve magamat, és nagyon magasan voltunk a hegyek között, a hol a szép sétatér volt rendezve, és én azt tanácsoltam a leányaimnak, hogy ne menjünk följebb, már fáradt is vagyok, de meg nem tudom, hogyan tudunk majd innen is szerencsésen lemenni. A leányok szinte fáradtak lóvén, nagyon helyeselték tervemet, és ott leülve kipihentük magunkat, azután szemügyre vettük az onnan belátható láthatárt, ikimenve a sétatér szélén épült falhoz, arra ráhajolva lenéztünk az irtózatos, szédítő mélybe, a mely a természettől egész egyenes irányba volt alkotva a mélységtől kezdve fölfelé; igen jó látást nyújtott ezen hely az alattunk elterülő zeges-zúgos városrészekre, a hegycsúcsokra épült kastélyokra; a honnan az alattunk lévő városban a kastélyok is csak kicsiknek látszottak; itt egy ideig el vizsgálódva a természet alkotásait, egyik felől a hegyóriásokat, a másik felől a tenger beláthatatlan területre, melyen a hajók füstölgő kéményeikkel vagy kifeszített ponyvákkal, 688
