Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Paródiák IV.
AZ UTOLSO UTÓD HOZZÁSZÓLÁSA Elsüllyedt őseink? Családom, a Zalaibárdy(i) család levéltárában kutatva ráakadtam ükapám szépapjának több száz levelére. A nagy kultúrhistóriai értéket képviselő leletet, attól félvén, hogy családom bigottabb tagjai megsemmisítik — magamhoz vettem s vártam. Mind a mai napig nem adhattam közre. Tegnaptól azonban én vagyok családunk egyetlen életben maradt sarja. Lévén gyermektelen agglegény s öröklött betegségű, attól sem kell félnem, hogy utódot nemzek. így hát rajtam kívül senkit sem sérthet többé, ha az igazságról fellibbentem a rejtély fátylait. Ki is volt az én ősöm és mit cselekedett? íme teljes neve és címe, rangjai: gróf dr. vitéz zalai Zalabárdy Zoltán Elemér számadó juhász. Születési évét pontosan nem tudjuk, halálának évét sem, csupán azt sejthetjük, hogy a II. Endre (András) keresztes hadjáratának idején, tehát 1217—18-ban minden bizonnyal — mai szóval — hadköteles ifjú vagy érett ember volt. Róla terjedt el az a legenda (monda!), hogy említett királyunk pénzt kérvén tőle kölcsön a hadjárathoz, ezt megtagadta volna. Ezért a király megátkozta, ekkor megnyílt a föld, víz tört elő, a Balaton vize s ez elnyelte juhász ősömet kecskéstül, juhostul, mindenestül. Honfiúi kötelességemnek tartom minden álszemérmesség nélkül (mennyit árt az álszemérem a történelem dokumentált vizsgálatainak!) nyilvánosságra hozni (egyelőre) néhány levelét ízelítőül. Mi is volt az igazság a Balaton születése és ősöm elsüllyesztése körül? Nézzük az első levelet. „Chelt Anno d. (vagy inkább: D) 1217 karátson hava Szerelmetesch Cristina asszoniomnac Én tél-túl drágaságom, szüvemben minden zugában kintlevő bentlevősegem, én belem bele, legbelem legbele Chrisztina! Tsak hullanac az pogaci fövek (fejek), ám én fövem (fejem) raitad jár. Vaiion az lelked likában ott vagiok-é ego (én)? Vagy kitoröltél-e gusztussal (vagy gesztussal?) mint Iaz hecserlekvámmos (heosedli lekvár) nagyfenekű bödönöm? Lucskos volna az szememnek párja, ha nem tömnél likadba lelkem, lelkednek. Bizon szél fúhat át Ukadon, ha benned nem volnék ott, mig itten hartzolok? Minek Teneked akár Vénus szemérmes-öv, ha én ottan vagiok betömvén. Lelkednek Ilkára folt. Mert akkor fertelmes hüdeg volna, uruszágos cug (eztet idegen lovagoktól hallottam) tebenned, védj hát kislikam lelkednek Ilkába, lelkem. dr. gróf vitéz zalai Salabárdy Szoltán Elemer számadó juház az Keresztnec Vitézé szent Föld felé útjában’ 666
