Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Paródiák IV.

Látható: a helyesírás roppant eklektikus (lásd: Kniezsa István idevágó kutatásai), ám ne feledjük: változó, átmeneti — úgymond — „huzatos kor” ez, így sok minden kavarog. Itt jegyzem meg: a helyesírást csak itt—ott változtattam meg, ahol a mai olvasónak érthetetlenné vált volna.

Nézzük azonban a következő levelet.

„Szüdem tsütske, Szorittjaj (y) Dorothea

lean aszoninac

Dorotya!

írod, szó-izenve tulipantom hódi mijen hir jária rúllam az falutokban. Hódi én az Ballaton fenekibe süjjettem süjjettettem kér álom II. ic Endte (Andctrús) álltaik Haha! Akkor mostan az Balaton fenekirül írnék néked és nem Szent Föld- rül. Ez az égisz szacramentum egy nagy rakás excrementum itten. Hát tsak így gondoltok a fenikre süjjedésre. Meg, ami igaz, igaz. Asceticus sanyaruságom- ba, nyomorgattatásomba sokat jár eszem jenekbe süppedisen. Nints mit restellenem, ha nem vádi itten. Az virtus az viriütas lelhet jószágot birtokba, katona katana általi, de még tsikója tehene áMtall is. Mint juhász kecskéje, juha áltál. Az szentség mely tzél kifényesít rozsdás kardot csorba tisztességet is. Úgyis Sodomát pusztitiuc ujfent. Mi magunkban — bevül — is. Kirázása álltait. Tetvec esznek akkor meg minec fene finnyás gusztus? Inkább mint fene inkább fenék. Ne menj hát lépre fenéknek, az hogy én Balaton fenéknek volnék isza- mos utassa. Hát enji igazság volna az bállatoni fenékbe süllyedésnek.

Ó hódi tsókolnám az mindenedet, fene fenék eszik, szebb az mint Szent Föld, mert az csak zöld s nincs abban semmi szederszin, rózsa, de még szénkorom csillogó bajusza sem.

dr. gr. Zsoltánod néked

Anus (nyilván: anno) Domini 1218 februariussa” ’

667