Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Paródiák IV.

veit az évadnak, hogy a „mindenki jót akarjon, hogy minden balul üssön ki” elvének háttérbeszorulása együttjárt a „mindenki rosszat akarjon, hogy minden balul üssön ki” prinicipum térhódításával. A „mindenki jót akarjon, hogy minden jól sikerüljön” elvét úgy látszik kissé unalmasnak tartják a színházak és a nézők is. Én nem kívánnék sem a nézők, se a színházak pártjára állni. A színház a nézőért és a néző a színházért van, amennyiben igaz, hogy színház az egész világ. Annyi azonban már kezd körvonalazódni, hogy a feudális anarchiára emlékeztető színház iháttérbeszorulásával kezd előtérbe kerülni az apajogú (patriarchális) színház, természetesen megifjodó, mindig is fejlődő formában! Az én gyermekkoromban még az apa így szólt kisfiához: „Kapsz tőlem születésnapodra egy batszázférőhelyes kis színházat, .műszakiakkal, forgószínpaddal, remek társulattal. De nagyon vigyázz rá, nehogy elvegyék tőled, amilyen mamlasz te vagy: a múltkor is odaadtad a Rómából kapott búgócsigádat egy fületlen gombért. Fogalmad sincs az értékekről fiacskám!” Boldog idők? Ma a gyermek szól így apjához: „Nem megmondtam, hogy tönkreteszed kis játékaimat? Tessék. Volt egy színházam, amit tőled kaptam, s te elrontottad csak azért, mert én időnként untam vele játszani, meg még nem is tudtam mi az igazi játék. Most se tudom, de mostmár nem unom; sokféle szép előnye van, siker, zsenialitáselőlegezés, akár természetben is stb. Szállj le hát a játékomról, tatus!” Én ugyan se ifjú, se vénpárti nem vagyok, de mégis mondhatom (őszülő fejemre való tekintettel): csak akkor lesz itt igazi színház, ha az ifjak aggastyánmódra és a vének gyermekfővel gondolkodnak.

Különben is: nem épp ez az igazi játék? Hogy az egyik a másikat utánozza?

Ezzel zárnám is a Somodi-darabról szóló cikkemet.

Sajnálatomat fejezem ki, hogy nem írhattam mást, jót. Elismerésem, hogy húsz évvel megelőzte korát. Ám láttuk, hogyan.

Nehéz színházi korszak kopog ajtónkon: a káposzta is elfogy, és a kecske is éhen marad.

De azért bíznunk kell! Nem beleesni a búsongás posványába.

Talán, ha Somodit is elküldenénk hurkaárusnak Amerikába. Talán... De amilyen szerencsénk van, hazajönne néhány Ford-kocsival és lacikonyhát nyitna a Bosnyák-téren.

664