Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Paródiák IV.

mulatója van Párizsban, Londonban, sőt Becsben is — mégis így köszön ránk: jo nápot, jo napot! Elérzéke n y ü 1 ten emlékezik meg Budapest szépségéről, gazdagságáról, melyből neki iitt annyi része volt, biztosát bennünket honfiúi szenti- mentuimáról, beszél régi küzdelmeiről a .munkásszakszervezetekben s azon kérdésünkre, miért ment el mégis, így válaszolt: „Oly jól ment itthon a sorom, annyi sikerben, gazdagságban volt részem, hogy féltem: eltunyulok. A kapitalizmus nyers napi harcát akartam, a. durva világot, amely megtanít kesztyűbe dudálni, és én csak fejlődök, fejlődök, fejlődök, természetesen a dialektika, az ellentmondásosság törvényei szerint.”

Hiába írták rosszindulatúan erről a kitűnő Heilkrim Hildáról, hogy számára a szocializmus ifjúkori kaland volt csupán, de volt amikor látta, hogy ez csak plátói szerelem, és nem anya-apa^tejel, hanem meddőnek mutatkozik, rangon felüli házasságot kötött egy másik világnézettel. Hiába írják, mert bizony ma is sóhajtozik ez az egészen remek Heilkrim Hilda a régi szakszervezeti harcokat visszakívánva. És az ön alkalmazottai is szakszervezeti tagok? — kérdeztem tőle. — Ök az én szakszervezetemnek tagjai. Megoldottam családiasán a kérdést: miért menjenek idegen szakszervezetbe, ahol kiforgatják őket? Maradhat az a pénz a családiban is. Hát így beszél ő. Ma sem felejtette el harcos múltját.

Heilkrim Hilda (egyébként ezt a nevet azért vette föl, mert vonzóbb s egyben meglepő, hogy férfi létére női neve van, szóval: ez is reklám; összetéveszthetetlen: az a férfi, akinek női neve van). Darabjában imponálóan tudta, mi kell szűkebb Európánknak és mi a Tengeren Túlnak. Benne van kiváló s népes családjának egész története. Igazi tragédiák húzódnak ebben a musical-ben. A könnyed, fülbemászó zene mögött véres múltak jajkiáltásai rejtezkednek. Ki ne hallaná a szerelmiéért sóhajtozó virágáruslány pihegéséből az egész emberi nemért való aggódást, a világűr titkaitól való rettegést, az imperializmus hódító politikája elleni éles és bátor tiltakozást?! Csupán a süketek és botffü'lűek! Heilkrim Hilda az a derék református .magyar ember, ki magyar és skót vegyes konyhát nyitott szegény diákok számára a ködök városában s tagja nemcsak a Pacifisták Ligájának, hanem a Kálvinista Egyházgondnokok Világszövetségének is, de még a Katolikus Vénlányok Segélyegyletének is — hatalmas sikerű darabot írt. Musicalije Észak-Angliában a Tavak Vidékén (a sok angol Balaton körül) játszódik és így mentes lehet minden vidékiségtől, vicinalizmus- tól (HÉV-izmus magyarul). Heilkrim Hilda tudta azt is, mi kell tájaink témáiból nyugatnak és mi keletnek. A „hátadban a kés”-problematika nyugatnak, a „drága Gréti” pedig keletnek kellett. Így teremtett békés egyensúlyt (Helsinki szellemében) Heilkrim Hilda darabjában a két táj között, mely utóbbi tette egyáltalán nem független a Pacifista Ligabeli vezetőségi tagságától. Így lehetett színdarabja nálunk is igazi nemzeti színházi profilú darab.

Nos: visszatérve a kiváló exihentes és exlhurkaárus, a Wessbrun Hilda eut- hanáziás darabjára. Ennek bemutatásával sajnálatosan sokat késtünk. Gondolnunk kell eme szerény szerző otthoni anyagi nehézségeire, valamint arra, hogy alig kapott színpadot (mindössze hármat). Nem utolsósorban arra, hogy hol lehetne aktuálisabb ma ez az amerikai darab, mint éppen nálunk, Magyarországon! Egy fegyvergyáros nagymama tragédiája egyfelől, másfelől, hogy az apa vadházasságban él leányával, a fiú pedig anyjával, de valójában a fiú és a leány egymást szeretik. Egymáséi lehetnek-e anélkül, hogy felbillenne az erős családi egyensúly? S mindennek tetejébe a kecskék és az euthanázia. Látható, a szerző, mintha Budapest és vidéke közérzetének ütőerén tartotta volna kezét, jóllehet darabját New-Yorkban írta. Igazi egyetemesség! Ebből a nagyszerű

657