Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Paródiák IV.
PÁSKÁNDI GÉZA Mit ér a kecske, ha magyar? PARÓDIÁK IV. L A Z A R ERVIN A csoda-kádi Szemrebbencsnek és Szemeserebbencsnek olyan kis fütyülője volt, hogy ember legyen a talpán, ki abba belefúj, de minimum asszony. Csak játszogattak a fü- tyülőjükkel a XIII. kerületi játszótéren egy nagy fürdőkádban. De a fütyülő csak nem szólt, víz ment bele, hideg víz. Ez pedig köztudottan árt a fütyülő- nek. Meg is unták a vele való foglalkozást és belebámultak inkább a forró napba, hátha megsodorhatnának egy sugár-szálat, hogy aztán azon sárkányt eregethessenek vagy kismadarat fogjanak, de csak egy-két percig dédelgetnék, hogy azután szélnek eresszék a levegő hazájába. Hanem a nap oly erősen sütött, hogy le kellett sütniük szemüket. Ekkor Szemrebbencs csodálkozva felkiáltott : — Nézd csak! A fürdőkád aljára mutatott, ahol sok-sok apró, kékesfekete kecskeköröm látszott. Szemrebbencs felvonta vállát: — Na és akkor, mi van? — Kecskekörmök a fürdőkádban, hát nem szenzációs. Hát nem igazi csoda? Igen, ez a csoda fürdő-kádi! De Szemrebbencs leintette. — A zománc lepattogzott a kád aljáról. Ennyi az egész. Apunak még nem volt pénze új fürdőkádra. Ennyi az egész. Nincs pénz — van csoda. Van pénz — nincs csoda. Ennyi az egész. De beszélhetett Szemrebbencsnek, aki hinni akart a csodában. így is lett. Már olyan öreg volt, hogy sose jutott eszébe a fütyülővei való hajdani játék, de még mindig emlékezett a csoda-kádi meséjére. Szemrebbencs sokkal boldogabb volt, mint Szemeserebbencs, akinek viszont mindig a fütyülővei való játék jutott eszébe és nem a kecskeköröm. 655
