Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Csorba Géza: Bartha László kiállításának megnyitása a Vigadó Galériában
CSORBA GÉZA Bartha László kiállításának megnyitása a Vigadó Galériában Két évvel ezelőtt először volt részem abban a megtiszteltetésben, hogy megnyithattam Bartha László kiállítását, amelyet akkor a tihanyi múzeumban rendezett mintegy másfél évtized gazdag festői terméséből. Engedjék meg, hogy felidézzek itt néhány gondolatot abból, amit festészetéről őszinte meggyőződéssel mondtam: „Bartha László művészetében az intuíció és a tudatosság, az érzelem és az intellektus komplex programjának megvalósulását kell látnunk, s pikturájának éppen azért van olyan nagy jelentősége, mert a szintézis, amit megvalósított 20. századi festészetünk kimagasló értékű, s elidegeníthetetlen részévé avatja életművét. Nem csupán arról van szó, hogy enékül az új érték nélkül mai művészetünk szegényebb lenne, hanem arról, hogy olyan alkotóelem hiányoznék belőle, ami nélkül logikus fejlődési láncolatát, sajátos karakterét nem is lehetne maradéktalanul megérteni.” Azt hittem akkor 1978-ban, hogy ezzel elmondtam valamit abból, amit művészetünk, s egyáltalán a művészet csúcsairól el lehet mondani. Ez a kiállítás azonban, amelyen az utóbbi két évben készült gouache-okat láthatjuk, újabb meglepetést tartogatott. Az igazi alkotók között is keveseknek, s tán nékik is csak ritkán adatnak meg a legtisztább beszédnek azok a percei, amelyekben minden szónak, minden hangnak és minden lélegzetvételnek annyira kristályosodik a személyes jelentése, hogy végül 649
