Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Laczkó András: Párhuzamok - Képek és versek Takáts Gyula művészetében (tanulmány)
a Holdtölte a fonyódi heggyel. A sötétkék és fehér villódzása golyóstoll, tus és pasztell együtthatásából alakult ki. Ezek mellett a rostirón is gyakori rajzeszköz Takátsnál. A kedvenc halász-moti- vum ezzel kapott a Hdlózóban formát. Az ívó halakat emeli ki épp az orvhalász, akinek torz lelkisége is kifejeződik tartásában. Mindezt Becéről, felülről látta és ábrázolta. A Becei hegyoldal az eróziós karsztvidék soksíkúságát mutatja meg. Az 1963- ban készült rajzon a golyóstoll egyetlen vonalon sincs tejesen végighúzva, s ez a szaggatottság a vidék mozgalmasságát van hivatva jelezni, ahogy az őszies érzelmeket a keményebb színezés. A becei cella előtt borzongósabb hangulat érződik a Kőrózsák és tóvidéken. A Pincei hangulat Becén ezzel szemben szinte illumináció. Azt összegzi a rajzlapon, amit Egy kékre mázolt présház előtt érzett Takáts: „Mosoly fénylik a rossz présház falán. / Arca gáliccal kenve ... / Vad, kék mosoly a fénnyel ízembe, / mint tündér-rongy szüreti maskarán. / Elkoptatott, torz meszelő / merészen itt csalta elő.” A rajzon a realitás egyértelmű. Azzal együtt kap hangsúlyt a bor, a mámor megvilágosító ereje, a dionüsszoszi szemlélet. Hiszen még az ajtó tokjában is folytatódik a táj. Az Ivó halaknál ehhez hasonlatos az állapot mámora, de azon a szerelem dominál. A tematika is egyedülálló, mert Takáts figyelme fordult először az ívó halakhoz, de az is, ahogyan a szenvedély kifejezi a vad körforgással, amit ebből a megközelítésből a természet mutat. A Vihar Szigliget előtt realista látvány, úgy, amiként a Verseny sorai: „Kék sün hanyatt. .. így jött az orkán / s versenyre kelt a szél, ecset. / Rajzomba tus és abba villám: / kéntüskés rózsaszár esett.” Az Ivó halaknál érzést fogott meg, itt pedig azt, amit ebből a megközelítésből a természet mutat. A Nádasok és hegyek árnyéka a költői tükör-fogalomhoz kapcsolódik. Költészetében a tükör szavait várja, a rajzon a víz világ tükrözését ragadja meg, hiszen a „tiszta, tündér felület / alatt az ember és anyag / csak váltják némán helyüket...” Mi fér egy ilyen tükörbe? Hol a vége? A kérdések arra világítanak, hogy Takáts rajzain is egyre inkább a „Semmi és a lényég” együttesében gondolkodik. Fakutyán, fényben című versének egyik sokszor idézett részlete ez: „Lángolt a rendház méhese / s a fényes jégcsapokra szállt / tizenkét zümmögő család. / A kis patak eloldta ijját, / megeredt s a kéklő nagy garat / őrölni kezdte lassan a havat. / A jégen át siklottam ép borért.” A vers világát jeleníti meg a Rianás Győrökön. A rajzon már olyan a rianás, hogy azon nem lehet átjutni. A rajzpapíron kifejeződik a természeti jelenség lényege, de az erők már nyugalomba jutottak. Ellentétezésként a bal sarokban ott van a nyári kabinsor, ugyancsak átlátszó fallal. A rianás vonala szigorúan geometrikus. Itt éles minden. Viszont a Téli nádason ködbe, párába vész a vidék. Kék, sárga, lila színek mutatják azt, amiről Takáts téli verseiben olvashatunk. Az újabb Takáts-líra filozofikusságát A Semmi árnyéka (1980) című kötet összegezte. Az idő hangsúlyosan szerepelt ebben: „Valami nem is létező emlékezet / kegyetlen eszméje ideköt, // mint a világot a ködből / a pusztulásnál is szilárdabb idő. / Vagyok hát magam s magam körül, / ahogy a sík és benne a kő... Ezt a gondolkodásmódot rajzon a Tenger és idő fejezi ki. Tengerből lett a lét, s az időt a csiga szimbolizálja. A tenger által koptatott szikla az élet. Az idő, mint szobrász, motívumként jelenik meg a Kövek és az idő tábláján is. A tökéletesre csiszolt kő a végtelenség érzetét kelti. Sötétülő fa mutatja, hogy az idő húzza, tépi az élőt. Az idő suhog, elzúg, s az élőknek és a dolgoknak követniük kell. Takáts Gyulánál — mint többen megfigyelték — az alkotás menetrendje ez: az ember — a táj — a költő — a paletta színei — a kép — a vers. Vagyis művészetében minden szoros kölcsönhatásban van. Eszközeit — lírában és rajzon egyaránt — a belső lényeg és a szépség megmutatásának szándéka határozza meg. 617
