Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Laczkó András: Párhuzamok - Képek és versek Takáts Gyula művészetében (tanulmány)
LACZKÓ ANDRÁS Párhuzamok KÉPEK ÉS VERSEK TAKÁTS GYULA MŰVÉSZETÉBEN Színes rajzaival Takáts Gyula 1963-ban lépett a nyilvánosság elé. A bemutatkozás megepően sikeres volt. Meglepően, ha a szélesebb közönségre gondolunk, barátai, munkáinak ismerői ugyanis tudták róla, hogy a hifszas évek közepétől foglalkozott — több-kevesebb intenzitással — rajzzal, festéssel. Nem véletlenül emelte' ki Martyn Ferenc az 1963-as tárlat katalógusában, hogy diákként már gazdag rajzmappája volt. Az alkotóról szólva Martyn egy párhuzamra is figyelmeztetett: „Takáts Gyulából lehetett volna festő, hiszen a költőnek minden verse, tartalmán túl, színes kép. Miért maradt eddig asztalán kevesebb hely a rajzpapirosnak és a színes krétáknak, ki mondja meg?” A feltételes mondatban és a kérdésben ott az állítás, hogy a rajzok, pasztellek, vízfestmények a líra nézőpontjából, azzal szoros kölcsönhatásban érthetők igazén. A közel húsz év előtti célzás igazát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Takáts újabban saját verseihez készít illusztráció-vázlatokat. Azaz kísérletet tesz arra, hogy a vonal segítségével, képi eszközökkel mutasson meg valamit költői titkaiból. Illusztráció a „Két oszlop”-hoz című műve így kétszeresen érdekes. A költeményről szól és ugyanakkor a világról, mindarról, ami Takátsot, mint művészt foglalkoztatja. A Két oszlop szervező eleme az idő, a múlandóság, és ehhez kapcsolódnak a tárgyi világ motívumai. Mindezt egymásra vetítve és sűrítve mutatja meg a rajzán. A vers hármas szerkezetű. Képi szempontból különösen a második rész volt alkalmas arra, hogy megjelenítse. „Nem én emeltem ... Hány isten? / Azt sem tudom, de Poseidon / izzadhatott ezen a parton / és Vulcan izma itt, / mint görcs ormot vetett / elérve négy alacsony felleget” — írja a versben. Ebben a rajzon jelképes vagy jelzésszerű ábrázolásban felismerhető Poseidon és Vulcanus. Az előbbit a kép középpontjába helyezett stilizált hal jeleníti meg, a kovácsistent pedig a Badacsony körvonalai. A Két oszlopban pár sorral lejjebb Bacchus neve is előkerül. Öt a badacsonyi hegy oldalára helyezett nagyméretű szőlőfürt jelképezi. Tudnunk kell, hogy a két oszlop Takáts becehegyi villájának szinonimája, s természetszerű, hogy a magasra vitt épület teraszáról pompás kilátás nyílik, tág horizont tárul fel. Hegyi kápolnák, szőlősorok, pincék, a tó, házak, emberek, gépek láthatók letekintve. A líra eszközeivel sűrítve mondja el, hogyan, milyen elképzelések alapján rakatta a két oszlopot a hegy oldalába. „Rajtuk háromszög galamb nélkül / csupán tető, nem timpanon, / sem a Szentlélek jele, / csupán remete Gyulának / költői ketrece...” — írja ugyancsak a második részben Majd mintegy körbetekintve a tájon, elsorolja mit lát-: „Betyár-barlangok ... Bor-lyukak . . . Kan-tanyák ..Az illusztráció-vázlat alsó harmadában ezek sorakoznak egymás után. A költeményben könnyebben megoldható sík- és nézőpontváltásokat ugyancsak törekedett jelezni, s akként oldotta meg, hogy egyetlen lapra zsúfolta mindazt, amit a villából lát, s azt, amit oda felnézve, így került a rajz jobb felső sarkába az épület kicsinyített mása, s valamivel fölé a nevezetes helikopter. A Két oszlop képi elemei nagy gazdagságban láthatók a rajzpapíron. Szó volt már arról, hogy a vers szervező motívuma a múlandóság. Ennek megjelenítése elől sem tért ki Takáts. A stilizált szőlőfürt alatt egy női arckép vonásai kerekedtek. Lonci asszonyé, akinek tragikus elvesztése kibontotta a Semmivel való szembesülést Takáts lírájában. A Két oszlopot 1959-ben írta, az illusztrációvázlat 1980-ban készült. A rajzlapra szükségképpen rákerült a két idősík (Lonci asz- szony fölismerhető vonásaival). 613
