Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Laczkó András: Párhuzamok - Képek és versek Takáts Gyula művészetében (tanulmány)

Természetes, hogy a Két oszlophoz készített rajz és az Egy cella térben című is a líra képi elemeit törekszik koncentrálni. S nem csupán azért, mert a fogalmi részek kivetítése sokkal nehezebb (látni fogjuk, Takáts ettől a feladattól sem riadt vissza). Fontos, hogy itt újra kiemeljük, költőként mennyire kép- és színérzékeny. Amikor 1957-ben verset írt Polyhymnia címen, az értő kritikusoknak feltűnt, hogy a környezetében naponta látott, megfigyelt dolgok milyen egyszerűen „csúsztak át” hamisítatlan görögösségbe. „Ezüst iszap”, „arany kancsó”, „hármas rejtek” után ekként zárul a költemény:

S e tájra tévedt fényesség porába ölelkezett az égi-földi tábla, s láttam felénk ragyogni arcodat.

A vers első szakaszában hanghatások (cirreg, dongás, tücsökszó) figyelmeztet arra, hogy itt a himnuszok és kardalok istennőjéről van zsó. Adhat-e ezek után más címet a rajzoló Takáts Gyula a róla készített pasztellnak, mint A Múzsa Polyhymnia énekel. A színekkel szembeni szenzibilitása azonnal kiderül, hiszen a rajzon a sárga és a zöld változatai uralkodnak el. Érdekes még a keverék technika, a golyóstoll és a zsíros pasztellkréta azonos értékű használata.

Takáts rajzainak többsége •— ahogyan versei — íróasztalán készültek. A párhuzam már az alkotói inspirációban ott van. A Kaposvár környéki vagy a becehegyi kirándulásokról, túráiról megfigyelt és rögzített képeket visz haza, s ahogy a „zöld hűs” (azaz a moha) verssorokat vonz, úgy készteti a dombok, hegyek, a tó látványának belül leképezett mása arra, hogy rajzeszközt fogjon. Maga Takáts egy helyütt arról beszélt, hogy amikor a költő pihen benne, akkor veszi elő a rajzmappát. Így a rajz nála a versek folytatása!

614