Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Száraz György: A tábornok V. (életrajzi esszé)

elkövetkezendőiket. S miközben a balatonlellei nyaralásból megérkezett balillák a Halászbástyáról gyönyörködnek a budapesti panorámában, délután fél ötkor végrehajtják az ítéletet, aztán az áttelepített foglyokat visszaviszik a régi zárkákba. A rendőri készültség még tart a pesti utcákon.

Pedig alig két nappal előbb, zárt ajtók mögött Keresztes-Fisoher belügyminiszter már beismerte a csődöt: „A szociális nyomorúság, a munkanélküliség problémája ma már olyan méreteket öltött, hogy azokat a közigazgatási eszközökkel, rendőrséggel eliminálni és féken tartani nem lehet.” Pár nappal a kivégzés után pedig Marx unokája, Longuet francia képviselő, aki jelen volt a tárgyaláson, így nyilatkozik a sajtónak Herriot sikertelen közbenjárása kapcsán: .......bizonyos, hogy olyan politikusok és államférfiak, akik eddig a mag

yar revíziós gondolatot szimpátiával kísérték, nagy csalódást éreznek, és lehet, hogy nem Magyarország békeszerződését, hanem saját felfogásukat veszik revízió alá.”

Augusztus eleje zord záporokkal köszönt a fővárosra, de ezek sem hűlhetik a nemzeti lelkesedést: a Los A:ngeles-i olimpiászon először a tornász Pelle István szerez aranyérmet, aztán ugyanazon a napon a vizilabdások 'és a kardasapat — Petsohauer, Gerevich, Pillér, Kabos —, majd egyéni kardban a testőrtiszt Pillér és ökölvívásban Énekes. Aztán a hónap vége felé újabb szenzációról adnak hírt a lapok: „A Madzsar-féle kommunista összeesküvés résztvevőit ártalmatlanná tette a rendőrség!” S miközben a Tattersallban pereg a „kerekeken gördülő város”, a nemzetközi Gleidh-cirkusz bemutató előadása, amelyre ,/munka- nélküliek, hadírokkantak és nyugdíjasok” csak félárat fizetnek, Hetényi Imre, a rendőrkapitány helyettese — aki szociáldemokrata rendőri riporterből, a budapesti prostitúció szakértőjéből lépett elő a politikai ügyosztály vezetőjévé, s akiből hat 'évvel később „zsidónak minősülő személy” lenne az új törvény értelmében — sorra vezetteti maga elé a letartóztatott kommunista diákokat. Közöttük Rajk Lászlót is, aki 1949-ben, a bíróság előtt így „emlékezik” erre az ismeretségre:

„ ... 1031-ben őrizetbe vettek olyan vádlottakkal kapcsolatban, akik valamilyen kommunista szervezet tagjai voltak. Őrizetbe vételem után rokonom, dr. Bokor Lajos rendőrkapitány, mindjárt felkereste Hetényit, aki... Bokor jelenlétében magáihoz hivatott, és közölte velem, hogy amennyiben nyilatkozatot adok, hogy a magyar rendőrség számára ... felderítő munkát végzek, és annak eredményét a rendőrség tudomására hozom, szabadlábra helyeztet. Én Hetényi felszólítására vállalkoztam egy ilyen nyilatkozat aláírására ... mindjárt az aláírás után együtt maradtam Hetényivel, aki négyszemközt közölte velem, hogy mint egyetemistának, azt a feladatot adja, hogy a forradalmi kommunista mozgalmakba igyekezzek behatolni és ott felderítő munkát végezni... Az én .tájékoztatásomnak’ lett az eredménye az, hogy 1932-ben ... velem együtt tizenhét embert a rendőrség őrizetbe vett. Engem nyilván azért, hogy a gyanút eltereljék arról, hogy a rendőrség beszerzett embere vagyok... Én három hónapot kaptam. Szabadulásom után Hetényi ismét azzal bízott meg, hogy folytassam tovább az egyetemisták közötti felderítő munkát. ’Tájékoztatásaimnaik’ lett az eredménye az, hogy 1933 első hónapjaiban, ha jól emlékszem, februárban, Birki Ágnest, Széli Jenőit több társával együtt őrizetbe vették, és megint őrizetbe vettek engem is, nyilván azért, hogy a gyanút eltereljék rólam. Vizsgálati fogságban tartottak, de a tárgyaláson felmentettek...”

De Justus Pál is „vall” majd 1949-ben erről az augusztusról:

„1932 augusztusában a politikai rendőrség másodízben tartóztatott le, éspedig egy nagymezőutcai lakásban, ahol nagyrészt értelmiségi, kispolgári ele604