Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Száraz György: A tábornok V. (életrajzi esszé)
Rothermere lord ajándékozta a főváros népének. Az angol újságkdrály egyébként irodalmi díjat is ajándékozott, amit a magyar Pen diplomatikusan megosztott Krúdy 'és Móricz Zsigimond között, s mindez akkora vihart kavar, hogy a javaslattevő Kosztolányi végül sértődötten otthagyja az írók gyülékezetét. A lord viszont lapjában a Daily Mail-tben szózatot intéz a lausanne-i konferenciához Magyarország nevében — s hogy mindezt teljesen önzetlenül, azt majd szeptemberi nyilatkozatával bizonyítja: nem igaz, hogy felajánlották volna neki a magyar koronát! — ; mlég májusiban, a római repülőtéren zuhant le a rother- mere-i jelszóról elnevezett repülőgép, a Justice for Hungary, s szegény Endresz György, az óoeánrepülő még holtában is politikai manipulációk eszköze lesz: koporsóját Mussolini gyalogmenetben kíséri ki a pályaudvarra, s hamarosan megérkezik Budapestre a Duoe ajándékrepülőgépe, a Giustizia per l’Ungheria. De jönnek a feketeinges ifjúsági szervezetek küldöttei is, 800 balilla és avan- gardista, a fasiszta milícia tisztjei kíséretében, hogy saluto románéval, kocogó díszlépésben köszöntsék az Ismeretlen Katona síremlékét a Hősök terén. Hirdetik a yo-yót „műcsontból és fából, a legszebb kivitelben”, s kicsik és nagyok a fonalán kézhez visszagoimolyodó kis koronggal közlékednek; a pesti rekord a Zserbó teraszán 200 billentés, messze elmaradva a kétezres világcsúcstól. A Váci-utcában a szikár Galsworthy oldalán az angol limonádéírónő, Elinor Glyn vörös hajkoronája 'és Roda-Roda piros mellénye virít: a Pen ülésezik Budapesten. A Lindlbergh-bébi már csak a szerkesztőségi lelki postákban él. „Rég volt rám ilyen hatással valami” — írja „egy magyar anya” — „mint ennek a gyönyörű kis gyereknek az elhurcolása ‘és kegyedén meggyilkolása ... Sok-sok könnyet elsírtam miatta.” A BESZKÄRT reformálja a közlekedést, bevezeti a térképes villamosjegyet, >és Sippcz alpolgármester inkognitóban utazik a villamoson, hogy Mátyás király stílusában „ismerkedjék a népesség gondjaival”. A Kúria ítéletet hirdet a vésztői arzénes asszonyok ügyében, Horthy nem fogadja el a Károlyi-kormány lemondását, s a lapok lelkesülten közlik Borah szenátor legújabb nyilatkozatát: „A világnak érdeke a trianoni szerződés revíziója !” Július 21-én a budapesti rendőrség közli: „hosszas megfigyelés és nyomozás után” letartóztatták az illegális KMP vezetőit, Sallai Imrét, Fürst Sándort, Karikás Frigyest, továbbá Kilián Györgyöt 'és másokat. Címszó a sajtóból: „Moszkvából érkezett kommunista vezérkart kerített hurokra a rendőrség!” Mindenki tudja: statáriális eljárás következik. Vasárnap, 24-én a Rákóczi-úti UFA-mozi előtt, a Filléres gyors dirnű magyar filmszkeocs előadásáról távozó közönségnek „ismeretlen egyének” röpcédulákat osztogatnak: „Le az osztálybírósággal, le a statáriummal! Mentsétek meg őket!” De „kommunista rendzavarásokra” kerül sor a város más pontjain is; a Cserhát utca közepén egy összeverődött kis csoport az Internacionálét kezdte énekelni, Újpesten a tüntetők a proletárdiktatúrát éltetik. Utoljára szólalhat meg a német munkásszolidaritás: a választási láziban égő Németországból áradnak a petíciók. Thomas Mann, Barbusse, Romain Rolland tiltakozik, a párizsi magyar követség falán mázolt vörös felirat: Assassins!, g>*lkosok ... 28- án közlik a lapok a döntést: Karikás, Kilián és a többiek ügye rendes bíróság elé kerül, Sallai és Fürst fölött statáriális bíróság ítélkezik. 29- én délután, öt perccel két óra előtt a Töreky-tanács kihirdeti az ítéletet: halál. S hamarosan elindul a riadóautóktól közrefogott rabomobil a rendőrség biztosította útvonalon a Gyűjtőfogház felé, ahol a fegyőrök már elkezdték a napok óta éhségsztrájkot folytató kommunista rabok áttelepítését a kisfogházra néző zárkákból a folyosó túlsó oldalára, ahonnan nem láthatják-hallhatják az 603
