Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Száraz György: A tábornok V. (életrajzi esszé)

gyeimezitette, hogy kezet nyújthatott volna a jó öreg pincérnek. Minthogy azonban sértő szándék nem volt az eljárásában, most imár ne eméssze magát miatta.” Vagy: „Hogy a szobaleány hogyan szólítsa a vendéget: nagyságos úrnak-e,Vagy pedig doktor úrnak, építész úrnak-e? Erre nézve nincs szigorú szabály.” Vagy ez: „Kilenoéves kislány miniden korú és mindenféle társadalmi osztályba tartozó asszonyt csak egyféleképpen szólíthat: néninek. Akkor is, ha a kislány paraszt gyerek, az asszony pedig grófné. Kilencéves gyermeknek még nem kell tudnia, hogy a világ nem nénikből és bácsikból áll, hanem nagyságos, méltósá- gos és kegyelmes asszonyokból.”

Mindebben az a legmulatságosabb — vagy a legszomorúbb? — hogy akik ilyeneket kérdeztek, nem is lehettek „urak” a szó akkori értelmében sem.

Idézek még egy szerkesztői véleményt, pusztán takarékossági meggondolásból : hogy az olvasót — és magamat — megkíméljem a korabeli illem, és persze a vele járó , ^szabadosságok” hosszabb ecset elését ől:

„A mai társadalmi szokások talán megengedik, hogy a leány már eljegyzés előtt is karonfogva járjon leendő vőlegényével, de ha a leány Édesapja kifogásolja, akkor mi a leány helyében nem a társadalmi szokásokra, hanem az Édesapánkra hallgatnánk.”

Felszínes divatok, ókonzervatív ideák, affektált modernkedés, egymás ellen ható és egymásba keveredő szellemi áramlatok, szociális nyugtalanság: ez a kor Budapestje. Az angolos five o’clock teákon, bridzsasztal mellett Freuidról vitatkoznak, meg Ferenczy professzorról, a nagy analitikusról; divat az individuá]- pszidhológia, a Traumdeutung. Sztálint 'hasonlítják Mussolinivel, Trockijt boncolgatják; társadalomelmélet, szociáletika, szovjet ötéves terv és a kapitalizmus válsága, Panait Istrati, s pult alóli csemegének a legújabb szovjet regények, Mereskovszkij misztikus antilbolseyizmusa ... A sztár: Oswald Spengler, a „mágikus erejű egyéniség”, az Untetrgang des Abendlandes mindent megmagyaráz, fölösleges Marxszal, politikai gazdaságtannal, történetfilozófiával bíbelődni: a Nyugat csakugyan hanyatlik, jönnek az erős, fiatal népek, csak figyelni kell, mi történik Indiában, Kínában, és főleg a japánoknál...

Spengler másképpen is hat nálunk, egy másik póluson: nekünk nincs közünk a „fausti kultúrkörhöz”, bennünk „ős Kelet lelke”, a szittya lovas többé nem magányos, hanem előőrs: közeleg az időben a Nagy Turáni Birodalom, amelynek három tartópillére Japán, Törökország és Magyarország. S e-roppant terv „mindinkább realizálódik”, hisz a Turáni Szövetség helyettes nagyvezére — egyébként Szentgáli Antal okleveles mérnök, államtitkár — megnyerte az eszmének Konsztantyin Szaharov emigráns orosz altábornagyot — aki „mérsékelt fix havi dotáció ellenében” hajlandó az „intenzív és lelkes” szolgálatra —, s ezzel megvan végre a „mindeddig hiányzó láncszem: a nyolcvan százalékig turáni vérű oroszságnak a turáni eszmekönbe, ebibe a teljesen egészséges, természetes és átfogó erejű irányzatba való bekapcsolódása.”

A nyár csak későn, június végén érkezik Budapestre, de akkor aztán alaposan kitesz magáért. A Dunakorzón is feltűnnek a strandpizsamák tarkán hímzett fekete sátánból, shantungból, virágos selyemből. Amerikai „flapper girl”- nek maszkírozott hölgyek sétáltatják a kutyáikat, sütkéreznek a Buchwald- székeken; a pincsiknél divat a bubifrizura és a gamásni. A Dunán „vadevez” a középosztálybeli fiatalság, kezdődnek a „strand-^afférok” a' hatósági közegekkel a „túimerész” fürdőruháik miatt: némelyiknél a hátrész teljesen hiányzik, csak két keresztpánt tartja a trikó előnászét!... Hanyatlanak az erkölcsök, -hiába, némelyek a Tőzsedepalota előtt felállítandó „Magyar fájdalom” nőalakjának mezítelenségét is kifogásolják, pedig a szobrot nemzetünk nagy barátja,

602