Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Zalán Tibor: Amikor automata fényképezőgép kattog el Király László arca előtt (esszé)

formája, a ballada beemelésével költészetébe, évszázados népközösségi rítusvilágba helyezi bele versét. Az idő próbája azonban nem ismeri el, nem fogadhatja el a konstanssá merevedő értékrendeket. Minden kijelentő mondat egy dilemma kifejeződése,5

3. AZ EMBER

Az út a szülőföldtől a tengerhez vezet. „Ezen a helyen meghaltam egyszer.” Az emlék megkettőződik: holtak — élőik. A „már nem ott, s a még nem másutt” állapota egyszerre bekövetkezik. „Énnekem építenem kell.” Fontos e korai munkákban az építés motívuma, az építkezés mítosza. Egyfelől az alkotás, a cselekvés, az értelmes és főleg (hasznos tett szimbólumává tud változni. Másfelől a megmaradás (teremtés útján) lehetőségét is jelenti.

Király elindul a tenger felé, mely, mint annyi elődjének és kortársának, neki is a szabadság, a végtelenség szimbóluma. Tudja és nem felejti közben, az út a tengerig a halottakon, a volt-van élőkön keresztül vezet. A tenger fölkínált szabadsága csak a legszorosabb kötelékek vállalásával és továbbvitelével fogadható el számára. Bartóki makacsság ez, etikaként költészetet megtartó, kisebbségi irodalomban egyenesen a költő létének hitelkérdóse

Ezen az úton kell a történelmet jelenben megélni: „ránk néz a temető / ilyenkor befele nézünk.” Az idő azonban még szintén nem jelenik meg problémaként költészetében. A szerszámok, a tájak, a személyek megingathatatlan bizonyossággal hordozzák sajátos-méltó jelentésüket. Mégis itt kezdődik el a királyi „rend” megbomlása is. Választott életformája és vállalt közössége lassan két ellentétes oldalra határolódik el benne.

„Egyik oldalon mészfehér ösvény másikon sejthető rakétaív Mindkettő lehet az égig elvezet”

Meglehet, hogy mindkettő elvezet az égig, bár ez kevéssé reális elképzelés: ugyanannak a szituációnak nincs egyszerre két igazsága, összefonódásuk helyett tehát egymásmellettiségük zavara, kínja van jelen. Ha a két oldal elkezd távolodni egymástól, széttépetik a közöttük álló, mindkettőjükbe görcsösen kapaszkodó ember.

A tudat behavazott mezsgyéin megjelennek a Kék Farkasok. (KONKLÚZIÓ 1)

Király László első pályaszakaszát a Kék j árkosok regény megírásáig számíthatjuk. Ebben az időszakban jut el a kezdeti mozgásirányát meghatározó: „a gyermekkor el nem hagy soha” tétel ellenpontozásáig, melynek sugallata szerint a gyermekkort mi kényszerülünk elhagyni. Eszközeiben bár nem radikálisan újszerű, mesterségbeli tudása és biztonsága, ízléses hangszerelése a legjobbak között jelöli ki a helyét. Ígéretes bomlásnak indul világképének a viszonylag egyszerű része (a naivan heroikus), egyéni szerepében elbizonytalanodik, nyelvében azonban még túlontúl ragaszkodik a formális (költői) szép megszervezéséhez.

Meglepő, mennyire nem emlékszünk egyik vagy másik kiemelkedő versére — ahogy például Farkas Árpád egyenlőtlenebb lírájából kiemelkedő versekre emlékezünk, és ezt nem írjuk a Király javára —, ugyanakkor azonban mennyire

584