Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - László: Szeptember 30., November 26., Történetek (versek)

Történetek

És minden esti történetben van valami egyszerű, mint az érdes, csöndes beszédre hívó, hótisztaságú kenderabroszok.

Ahogy ülni kell s inni a koravén, fáradt, szakállas katonákkal — mintha csak tegnap lett volna.

És ahogy mutogatják elborulva az összetört, megpörkölt, nyírfaemlékű fakult fényképeket.

Ez a zsena, ez a does, ez a bábuska, mind megölte a nyemec, ezért ma én Annával hálok itt.

Reggel lehajtott fejjel elviszik mind a lovakat, messzi írással telerótt papírt hagyva cserébe, némaságra ítélve a tulipándíszű beszédes szekereket.

Minden történet olyan egyszerű: bocsássál meg testvér, davaj, egyél, igyál, ne sirasd ami nem az életed, örülj és aludj.

Az ellenség nem barát — ennyi volt a tanulság, s a mieink sem voltak különbek odaát.

Hát ezaz, ennyi, semmi több; nincs sok értelme az elméleteknek, s nem örökérvényű semmi tanulság.

Csak ülünk, ülünk, egymással szemben, s ennyik vagyunk.

58)