Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Zalán Tibor: Amikor automata fényképezőgép kattog el Király László arca előtt (esszé)

ZALÁN TIBOR

Amikor automata fényképezőgép kattog el Király László arca előtt

„a magányos küzdelemnek más törvényei vannak’*

i.

Vadásztánc (1967)

Rendhagyó délután (1968)

Ballada a fáradt asszonyokról (1970) Santa Maria (makettje (1970)

Kék farkasok (1972)

Sétalovaglás (1976)

Az elfelejtett hadsereg (1978) Henrik király (1978)

II.

„A dolgok megtörténnek. Kezdetük van és végük. És ez a legnagyobb kegyetlenség. ... Csak a makacs vágy marad: olyan utat találni, amely végtelen. Olyan utat találni, amelyet a halálunkig járhatunk. Legalább a halálunkig.”

Legalább a halálunkig. És vajon azon túl mi van? Van-e valami a semmi egyértelműségénél egyéb? Ne hamarkodjuk el a választ!

Ügy indul, mint a népmesék legkisebb fiúja: sokadik hasonlóan. A FORRÁS második nemzedéke beindítja hordozórakétáit. Czegő, Csiki, Éltető, Farkas, Kenéz, Király, Kocsis, Magyari, Molnos, Törnöry .és Vári együtt indulnak, hogy azután nagyon különbözőképpen értekezzenek majd verseikben, dolgozataikban, többnyire ugyanarról; s máshová érkezzenek meg.

A türelmetlenség, a szókimondás esztétikáját teremtik meg, a vállalásét és követelését („felpumpáltuk a nagy önérzetet”). Mi sem jellemzi az induló Királyt jobban, mint huszadik századi érzékenység, marxista meggyőződés és a korszerű, teremtő formaérzék.1 Meg az útra azonnal rátalálás csalóka érzete. Ma már nem tűnik oly mértékben újszerűnek, sőt, egyértelműnek a tételmondat, mint leírása idején volt: „érezd a földet, a szót, az embert.” Ennek a hármas, ars poetica-szerű kijelentésnek a trikolórja alatt próbáljuk meg értelmezni Király László indulását.

* A félkövérrel szedett sorokat K. L. műveiből, nyilatkozataiból válogattam. (Z. T.)

582