Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Pomogáts Béla: Az emigráció második költőnemzedéke (tanulmány)

író találkozókon cserélhet eszmét költő társaival. Az idegenben élő magyar 'költő hely­zete állandó szerepcseréket, .szerepváltásokat követel'. Gömöni György egy verse hi­telesen fogalmazza mag e ,,próteuszi” sors következményeit: „Naponta nyelvet- ál­arcot cserélek. / Néha úgy érzem: arcom már ez álarc, / néha meg: hiába vergődik, a lélek, / megváltásra csak önnyelvén találhat.” Az anyanyelv megváltó hatalma korántsem egyértelmű: az emiigrációs költészet második nemzedékének képviselőd a köznapi életben, esetleg családi körülmények között is, többnyire idegen nyelven kényszerülnek másokkal érintkezni, s csak az alkotó munka magányos óráiban hasz­nálják anyanyelvűket. Erős alkotó egyéniségre és anyanyelvi ösztönre van szüksége annak, aki a nyelvi „tudathasadástól” meg akarja őrizni magát. A költészet forrá­sává bizonyos esetekben éppen e kettős nyelvi helyzet válik, az a tény, hogy a nyu­gati magyar költő szinte egyforma természetességgel képes kifejezni önmagát ma­gyarul és franciául, magyarul és svédül, magyarul és angolul. A második ©migrációs nemzedék költői meglehetősen izolált világban alakították ki magyar költői „én”-jüket, a személyiség mélyebb rétegeiben zajló drámákat vetítik verseikbe, a személyiség integritásának védelmét keresik a költészetben. A világban tapasztalt szociális és politikai konfliktusok hatása alól azonban ők sem képesek szabadulni, ezen 'kívül szülőhazájukkal kialakított kapcsolataiknak is igen nagy sze­repe van költői világképük alakulásában. Az emigrációs lét egyszersmind nagyobb nyitottságot jelent a huszadik század második felének civilizációs problémáira, a di­aszpórában élő magyar költő, már csak a birtokba vett információk bőség© követ­keztében is, érzékenyebb módon reagál a bekövetkező válsághelyzetekre, mint az a költő, aki a nemzeti kultúra védelmét nyújtó bensőségében dolgozik. Az idegenként élő, magát gyökértelennek érző emigráns közérzete természetszerűleg ki van szolgál­tatva a történelmi lét nyomasztó válságainak, minthogy személyes sorsát is e vál­ságok döntötték el annak idején. Midőn rossz közérzetéről beszél, szorongásában minduntalan beszűrődik a világban érzékelhető bizonytalanság és háborús félelem. Ilyen félelmekről hoz hírt Thinsz Géza Hírügynökségünk jelenti című költői gro- tesakje: „hírügynökségünk jelenti: optimizmusra nincsen ok: / kiáltás: pengeálmok: hírügynökségünk fongandósága: / 'húsba hasító félelem jelenti: eszelős optimizmusra nincsen ok” —. Hasonló szorongásokról tanúskodnak Makkal Ádám Még béke van és Sulyok Vince Eszelős idők című versei. E szétszóródásban élő nemzedéknek számot kellett vetnie szülőhazája iránt táplált érzelmeivel. Érzelmileg sohasem tagadták meg Magyarországot, emigrációjuk első szakaszában erős nemzeti tudattal 'gondoltak szülőföldjükre, s módszeres tuda­tossággal sajátították el a magyar művelődés hagyományait. A „személyi kultusz” korában szerzett nehéz tapasztalatok s maguk az 1956-os események, amelyek ön­kéntes távozásukhoz vezettek, kezdetben mindenesetre ellenséges érzelmeket keltet­tek bennük a szocialista Magyarország társadalmi és politikai berendezkedésével szemben. A közvetlen politikai mondanivaló legtöbbjüknél mégis elapadt a múló évek alatt, s nem utolsó sorban a rendszeres hazalátogatások hatására, józan, realiz­mus, sőt megbecsülő rakonszenv váltotta fel a korábbi szembefordulást. Ha a mai Magyarország szociális és kulturális eredményeiről szólnak', hangjukban érződik a figyelem és az elismerés. Ezt az újfajta érzelmi viszonyt, józanabb szemléletet és tartalmasabb 'kötődést fejezi ki Nyéki Lajos Egy lllyés-kötet hátlapjára című verse: „Hogy Ráeegresen villany ég, / citera helyett rádió / hangjaira mulat a nép, / s a dalba a kipufogó- / csövek robaja is belép; (...) hogy kirémest sütnek Horgason, / Tartuffe-öt szidják Cereden, / hogy nyugdíjas parasztasszonyokon / pihenhet Se- gesden a szem, / hogy Ercsiben... / Nem folytatom, / örülök annalk, ami jó. / S azt akarnám, hogy ne legyen / otthon, csak dicsérni való..Az a szemlélet- mód, amely ebben a versben alakot ölt, mind szélesebb «migrációs rétegek gondol­kodását fejezi ki. A nyugati magyar költészet, a második nemzedék költészete is más utakon jár mint a hazad vagy a szomszédos országokban kifejlődött magyar líra. Erősebben hat­nak reá a nyugat-európai, illetve amerikai irodalom jelenkori törekvései, sőt költői kísérletei. A nyugati diaszpórában élő magyar költő feladatának tekinti, hogy mindazt, amit a modern francia, angol vagy amerikai költészetben megismert, integrálja saját 556

Next

/
Thumbnails
Contents