Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Takács Imre: Lujzának - hét év után, Önvizsgálat - 1980 (versek)
Önvizsgálat - 1980 Költészetem volt, elfogyott, Léptem a rombolt útra. Elhittem, hogy meghalt az isten — én lettem halvajáró. Színpad-mögöttit mondtam a színpadon. Nem látta senki: fájok, megöregszem. Bujdokolwa életem elől: hulladék közt iga ziság-mor zsalékot szedek össze. * * * Így tévedtem elhagyatottan a tavaszba, és a tavasz így tévedt belém. A szerencse mellé ütött mégis az arany kalapáccsal. Mennyire más a hang is, amikor nem sikerül! Egy papír, egy ceruza, egy cipő, egy télikabát elveszett a hóban — de meddig? Az ének megszólal-e? Ki lehet-e csikarni a hóesés után nyirkos levegőben visszatérésem hangját a torkomból? És hányadik modoromban szólaltassam meg, ami bennem is rejtőzik csak? Itt legbelül rogyadoztatja szívemet, van már, és bennem van! Mit üssek, mit pöcköljek, mit kopogtassak, mit reszeljék? Mennyit aludjak, mennyit menjek? Mennyi ideig nézzem ia koszos havat? 531
