Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Ágh István: A Gyertyaszentelő tragédiája, Fázom (versek)
ÁGH ISTVÁN A Gyertyaszentelő tragédiája Ez a becsapós ide tojatta vadgalambomat, kis szürke rongy lapult napokon át, aztán eltűnt, mert visszajött a tél, a fa alatt a két tojás, a héj, -akár a jég, s a kiűzetés, repülés, ha már a szürkeség visszariasztotta a télbe. Midőn költészetem kvártélya a halálnak, a két törött galambtojásnak üzenem . .. S hova megy öreganyám, ha botjai sem viszik lábait, s két hatalmas aszásztensn-ő között mire való az élet? ez a madár úgy röptette valahová a hópihét, mintha a tolla lenne, a valaholi Holdba, elérhetetlen -alkonyatba talán. V-alahol fölkel az esthajmalcsillag, valahol ülök a trolibuszon, hervadt arcok kucsmáik -alatt, földerüln-ek az ikerlányok nevetésére, mert kezükben a kis robot erélyesen zenél. Nem lesz vége -a télinek? — beszél magában valaki, mintha fölfedezte volna ezt a becsapós Gyertyaszentelőt.
