Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Takács Imre: Lujzának - hét év után, Önvizsgálat - 1980 (versek)
TAKÁCS IMRE Lujzának - hét év után Elevenedtek, rossz napjaim! A tűz a verseimmel nem égetett el benneteket. Tőletek iá szemétledobóval se szabadulok, sem a fcomposztos hordákkal; gaznak ásott gödrökben titeket el nem temethetlek. Nem utazhatok el tőletek ... Fekszünk ellentétesen a szürke csergén, és Lujza arany haja ott selymesedik a térdemen. A lány-talpat, lány-lábujjakat de sokszor szeretgettem, mint a térdet, a combot, a töknős csípőt, nyári amelencecsípőt — a teknőváj ók tőlem is tanulhattak volna szép formákat, melyekben a kenyér úgy fér el, mint a gyerek. Nem kellett volna nekünk egy zsombor liszt, kovász, víz, só, kenyérruha, se kispárna. Fordult az a fiatal csípő mellettem. Emlékeztem, mennyire tud szeretni szirmos kapujával, és a kis száj másállapotú hangot adni. Összetördelttük aztán, mint a rozsét, aranyágát annak a szerencsétlen estének, éjszakának . .. (Azt kellett volna tennem a telefonnal, amit sok évvel később tettem a tejes poharakkal; nem törtek szét a padlón, hát a cipőm sarkával zúztam szét őket.)
