Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Czakó Gábor: Mecénások (novella)
CZAKÖ GABOR Mecénások Arczot a két Róthfux: az orvos és a gyógyszerész .protezsálta be a váradd Művész mozi vécéjébe. Pontosabban a vécé fölötti használaton kívüli gépházba. A gépház működését a Köjál tiltotta meg, ugyanis a helyiséget csupán a férfivécéből lehetett megközelíteni egy vastetrán és egy zöld vasajtón keresztül, szellőzésére pedig ez az ajtó, meg a nézőtérire nyíló három, téglányi lyuk szolgált. A helyzet sem a Köjálnak, sem a gépész orrának nem felelt meg. Másik gépházat építettek tehát, és Arcz hozzájutott élete első és egyetlen műtermiéhez. Schneider József ek présházának padlása — ahol a művésztelepről való kiűzetése után meghúzódott — nem volt műterem; azokban az években alig dolgozott. Eleinte kijárt a Ság-hegy déli oldalának sziklafalához, az úgynevezett kisbányához, amíg rá nem szabadították a Természetvédelmi Hivatalt, amely rendőri segédlettel megtiltotta neki, hogy a sziklákat rongálja. „Én nem tehetek róla, ez a parancs,” szabadkozott a surányá rendőr, akinek hivatali kötelességei közé tartozott tettenémi a szobrászt a kisbányánál. Visszakísérte a présházhoz, segített vinni a szerszámait, és hogy személyét a (hivatalától elhatárolja, vásárolt egy üveg bort Sdhneideréktől. „A legjobb lenne, ha el- költöznél" erről a környékről.” Ugyanezt ajánlotta Merci bácsi is. Ö rossz lelkáismeretéhez illően mindig jó embernek mutatkozott, és meglátogatta Arczot a présházban. „A te műtermedbe?” Arcz visszahajlította a padlást öl járó előtti kis terasz korlátjának vasrúdját. A rendőr ajánlatánál görbült el. Merd (bácsi tovább javult. „Nagyon ... nagyon szívesen látnálak ... akár több hónapra is ... de ... tudod mit? Te kitűnő szobrász vagy, hogy úgy mondjam, nagy szobrász. Ha nincs is művészdiplomád, no ... nem mintha szükséged lenne rá... (a vasrúd ismét hajlott) több ennél az országos kiállításotok sok díja, a külföldi sajtó, na, azért a hazait se bántsuk... egyszóval az általános elismerés.” „És?” „Nézd. Én mindenben támogatlak, és odafönt általában hallgatnak a szavamra. Elintézem, hogy fölvegyenek a Képzőművész Szövetségbe meg az Alapba. neked csak két, pár soros kérelmet kell írnod a forma kedvéért.” „És?” Leült a (kisszékiére az ajtófélfa mellé. Irdatlan nagy, .széles háta volt, világos gesztenyeszín, legkivált a Naptól, s pensze meztelen, mert általában egy lepedőből hasított ágyékkötőt viselt tavasztól őszig. „Ha szövetségi tag vagy, alaptag, kell kapnod megbízatást, Ösztöndíjat, vásárolni kell tőled, .rendes áron! Nem szúrhatják ki a szemedet kőfaragó-hono- ráriumokkol. Kérhetsz beutalást bármelyik művésztelepre.” „Jaj, de jó!” Hozzádörzsölőzködött a kellemesen rücskös falhoz. Schneider József bőven kevert murvát présháza vakolatába. Merd bácsi benyúlt az ajtón rajzlapért. Félbehajtotta, körmével gondosan megvasalta, újra hajtott, újra vasalt. „A fele is elég”. „Nem tudok írni.” 522
