Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XVIII.

gyár Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának, ami olyan erkölcsi Testületté nőtte ki magát, hogy szinte belegebedünk komplikált létébe. Jó, hogy levonják kereseti adónkat és nem nekünk kell bejárni veszekedni az Adóhivatalba. Jó, hogy a nyugdíjat is az Alap intézi — rendben van. Ennek a testületnek gondolom többezer tagja lehet: festők, szobrászok, iparművészek, 'építészek és talán még olyanok is, akiket nem lehet egyik kategóriába sem bele- suszterolni. Egy dolog biztos: Nem lehet a zseniket, sem a nagy tehetségeket százas számrendbe beleálmodni. Talán beleálmodni lehet, mert gyakran van olyan érzésem, hogy úgynevezett komoly helyen kiállítani csak az Alap által zseninek ítélt tagoknak van joguk, azaz Alap-tagoknak; a sok ezernek, akik regisztrálva vannak. De jaj azoknak, akiket az Alap felvételi zsűrije nem tart érdemesnek a felvételre. Amikor 1062-ben hazajöttem Párizsból, pár hónap után magam is kértem felvételemet az Alap soraiba, mivel megrendült egészségi állapotom miatt sűrűn volt szükségem kórházi beutalásra (még akkor nem volt megvalósítva a mindenkire érvényes ingyenes orvosi, kórházi, klinikai és szanatóriumi kezelés). Mint a Képzőművészeti Szövetség egykori titkára, kértem az Alap igazgatójával való személyes kihallgatásomat. Mondókáját igen szépen kezdte: „Az első követelménye az Alapnak a kérelmező rátermettségét, tehetségét beigazoltnak tudni”! Úgy nézhettem rá, mint egy „ma született” farkas, mert enyhe zavarral így folytatta tovább: „természetesen a te esetedben ez elintézett kérdés.” Majd minden egyéb kérdés elintézetté válva, immáron újra — harmadszor is — tagja lettem az Alapnak. (Majd a Szakszervezetnek és a Szövetségnek ugyancsak. Tehát én akkor állíthatok 'ki, amikor akarják, és sajnos

511