Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XVIII.

toltak a nagyiméretű képeivel, és valahogy számomra inkább utaltak egy olyan kezdetre, amit magam (belülről „folytatni” tudtam egy olyan kibontakozás felé, ami Bartók-albumában a teljes érettség tartalmaival, esztétikai csendjével, a csengések egyértelműségével már egy személyiségről árulkodtak; egy olyan valakiről, aki tudja miit akar, és amit akar, azt képes megvalósítani. Ez az album büszkesége lehetne bármelyik európai gyűjteménynek, így hát talán a magyarnak is. Előítéleteink labirintusában majd valahol elakad ez az igyekezet is, mint már annyi igyekezet elakadt, ami mögött nincs a világhír kétes fedezete. Szeretném nagyon hinni az ellenkezőjét, de azt is, hogy Anna Mark francia-magyar festőnk számára is utat mutathat képei új megfogalmazása felé, azaz egy új periódus tartalmait vázolhatja önmaga elé. Hallom, Duisíburgban a Bartók- évforduló kapcsán kiállították ezeket a lapokat (tőlem is néhány régebbi képet) és kíváncsi vagyok, volt-e valami rezonanciája Anna Mark tíz nagyszerű lapjának. Talán csak megtudjuk tőle magától, aki megnézte ezt a kiállítást. Mi, szegény pestiek csak a legritkább esetben kapjuk meg azoknak a külföldi kiállításoknak katalógusait, amelyeken rósztvettünk. Miért is kapnánk, hiszen a képeinkkel szerepelünk itt meg ott külföldön, nem úgy, mint a Kult. int. bürokratái, akik bizonyára fiókjaikba süllyesztik ezeket a dokumentumokat, ahogy tették jó néhány évvel ezelőtt egy diplomával, amit nekem küldtek Cagnes sur Meer-ből, ahol első dijat nyerteim egy nemzetközi kiállításon: „A nemzetek díját”. Hónapokkal később kaptam meg gyűrötten, szakadtán, pecsétesen és négyrét hajtva. Utólag is köszönöm szíves figyelmüket. S ha már itt tartunk; az úgynevezett művészeti szervezeteknél: nevezzük egyszerűen Alapnak, azaz a Ma510