Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XVIII.

bátyja volt az a Czitrom Pál, aki nekem 1957 és 1962 között Párizsban nemcsak mecénásom volt, de az életem megkönnyítője is, hiszen náluk laktam mint családtag, pontosan öt éven át, és hogy zavartalanul festhettem, kizárólag neki köszönhettem. Pár éve öngyilkos lett, de gondolataim gyakran időznek az Epi- nay sur Seine-á együttlétünk különös históriáin. (Párizsi „korszakom” létre sem jött volna példátlan segítsége nélkül.) Az igazságnak tartozom annak bevallásával, hogy lehettem volna energikiusalbb egy önállóbb életforma kialakítását illetően, de Cziitrom Pali mindent megtett, hogy elkényelimeskedjek. Annáék utánam egy-két évvel érkeztek Párizsba, Gábor szakértelmének és nagyszerű francia tudásának jóvoltából szinte azonnal elhelyezkedett, és ma is hihetetlen energiával dolgozik szakterületén. Anna elkezdett festeni, szinte „elölről kezdve” mindent és kibontakozása nem volt látványosan gyors, de ígéretes volt, ha arra gondolok, hogy bizonyos hazai érintettségeket — így a szentendrei indirekt hatásokat hagyta átjárni magán, talán nem is tudatosan, ki tudja? Amikor 1962 nyarán „végleg” hazajöttem — lehet-e egyáltalán végleg hazajönni Párizsból? — Anna még korántsem alakította ki festői világát; egyfajta szürrealitás jellemezte rajzait és néhány képét is. 1962 óta hatszor voltam Párizsban, és természetesen minden alkalommal felkeresltem Annál, akit tényleg legjobban szerettem a nagyon sok francia és magyar barátaim közül, és akinek útja egyre inkább érdekelni kezdett. Hatalmas méretű beton-hatású képeket csinált, inkább relief jellegű, fehéres tónusú architekturális szerkezetű ábrákat és közöttük olyanokat is, amelyek nagyon távolról Szentendrére utaltak. Láttam továbbá piros-szürke- fehér kombinációjú aquarelleket, amelyek semmi belső kapcsolatot nem tar509