Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Kalász Márton: Kedvesség, A tél, az éj, s a neved, Nézz rá, Virágom, virágom, Ismeretlen (versek)
KALÁSZ MÁRTON Kedvesség Bagatell, Bartók emlékének Hajtja e szívesség, akár a malmot, bennem a vers megértetését. Hozta kedvesem jó búzáját, viszem cserébe zsákkal rám pangó dicséretemet. Érzi, szomorúságom héját rághatja végül; de akár csöndes gyermeket, éjt a rózsa futja be virítva egész lényünk, táplálva — így megszépíti. Mónárom, mónárom, sóhajtja messziről. A tél, az éj, s a neved Amire írok, az se általiam — e név által lehet fénylő anyaggá. Féltem fönnbangon mondani neved, ne váljék szájamon dallamtalanná. Dallammá simul ma hó-papiros betűim köré: éj-gótikájuk ölelve. Vékony lélek néha a szerelem — így tud hangján felelni a nevedre. 503
/
