Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Kalász Márton: Kedvesség, A tél, az éj, s a neved, Nézz rá, Virágom, virágom, Ismeretlen (versek)

Nézz rá

Rejtett, feledhetetlen, ér-képként járható, törékeny,

koncentrikus, akár a vérbank;

kihívó,

szellem-sűrítésű —

s ki súgja meg neki,

miben

segítsen?!

Virágom, virágom

emelkedem, mint a tavaszi víz, már a füvek füléig érek —

Ismeretlen

Ha megtörsz egy szemet, fénytelenítesz

egy kézfejet, ha némán egy hallást kioltasz,

ha egy szív ütemét végiggurítod

lendülettel, mint kavicsot, az átkelés vizén;

ha egy test csatakos csomóját,

hogy világossá válik minden részlete, kioldod —

hova rejted a szemnek épp kijáró zöldet, a kézfejre rázúdult fény-hálót hova veted, a szívet átbolygó lüktetést s levegőt, a test tengerészcsomójáért így karmoló titkot s erőt? Fölöslegessé vált, ha szétosztod közöttünk hagyatékként, az elpártolt léte helyett?