Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Száraz György: A tábornok IV. (életrajzi esszé)
regiben” és „Űj előléptetési rendszer a szovjet hadseregben”; aztán bizonyára nyelvgyakorlás céljára írott német szövegek, az egyik ezzel a riasztó címmel: „Warenhaus-und Hotelkonzem unter Zwangsliquidation” — nem csoda, ha az első alkalommal gyorsan félretettem. Akkor, másodjára is csak futólag lapozgattam; de megakadt a szemem az egyik föl jegyzésen: Karl Springenschmidt: Der Donauraum — Österreich im Kraftfeld der Grossmächte, Geopolitische Bilderreihe, Verlag Emst Wunderlich, Leipzig, 1935. Utána német szöveg, idézet a könyvből bizonyosan. Dunai térség? Ausztria a nagyhatalmak erőterében?... Lehet, hogy ha a tanulmányt nem is, de a könyvet, amely ellen íródott — azaz: a belőle készült jegyzetet — mégiscsak megtaláltam? Am ahogy olvasni kezdtem, az alább következő magyar szövegről, amit előbb érdektelen fordításnak véltem, kiderült: maga a tanulmány, illetve annak első fogalmazványa... Most pedig átadom a szót a tanulmány szerzőjének. Lássuk, hogyan ír 1937- ben a német geopolitikáról a német nevű, német „népi élettérből” származó magyar királyi tüzérfőhadnagy, akit család és ambíció egyaránt arra predesztinál, hogy előbb vagy utóbb „német-tudatos” legyen. Hogyan is írja az 1940-ből való röplap: „Ehhez a fajtához tartozni büszkeség! Ehhez a fajtához tartozni — előny!” A bevezető rész: korrekt könyvismertetés. A német mű „tulajdonképpeni célja felől nem marad sokáig kétségünk” — mondja Pálffy —, hiszen a szerző már az első olldalon leszögezi: nem az 1918- ban született osztrák államról lesz szó, hanem arról az Ausztriáról, amelyre — mint „a németség délkeletre előretolt bástyájára és szálláscsinálójára” — nem kisebb feladat vár a jövőben, mint „a Raum rendezése”; a „Raum”, térség egyelőre a Duna-völgynek a Fekete- és Cseh-erdő, Szudéták, Kárpátok, Dinári-Alpok határolta része, de „a távolabbi jövőben e határok tovább tágulhatnák, elsősorban dél és kelet felé”. Gondolom, ennyi is elég, hogy lássuk, mi ez: az osztrák „civilizációs küldetés” náci értelmezése. De Pálffy sem faagy sokáig kétségeket a maga szándéka felől. „Túl a rólunk és nélkülünk számoló műnek, kijáró kötelező érdeklődésen” — mondja —, bizonyos szimptomatikus jelenségek és önkéntelenül is felvetődő reflexiók indokolttá teszik az odafigyelést még akkor is, ha a könyv tárgya „a pillanatnyi helyzetben látszólag nem aktuális”. A tökéletes nyomdatechnikával előállított kiadvány „szerencsés formáia a tudományos mezbe öltöztetett szívós propagandának” — állapítja meg Pálffy —; a vázlatokon „a határozott, erőteljes nyilak szinte ellenállhatatlanul lökik a szemlélő agyába a logikus sorrendben egymásra felépített világos gondolatelemeiket. Az utolsó lapok következtetés-levonása majdnem feleslegesnek tűnik: végbemegy az a szemlélőben magában.” Kesernyés megállapítás zárja a szakaszt: mindezek „önkéntelenül is felidézik giccses, érzelmes, hamis pátoszú irredenta propagandaanyagunkat; szomorúan üt ki az összehasonlítás”. Pálffy ezek után áttér a geopolitika ismertetésére és bírálatára: „Az új német népi szemlélet a geopolitikával... hatásos propagandaeszközt kapott... Sajátossága, hogy tulajdonképpen a földrajzi, történelmi, valamint néprajzi tudományok elemeire épül fel — mondhatni a három tudomány egymásra kopí- rozása —, és az a tény, hogy mint módszeresen dolgozó tudományág, még fiatal és kiforratlan, egyenesen predesztinálja arra, hogy propagandaeszköze legyen egy világnézetnek és az abból következő politikának.” Persze — folytatja Pálffy — hegyláncokat, szorosokat, folyóvölgyeket elfogultság és propaganda sem 497
