Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Szepesi Attila: Csavargások (versciklus)
asztalára kirakva csavarok üvegek fogók lebukik a nap s kései árnyék lepi az ablakot a polcon barna fóliák akár középkori aranycsináló műhelyében s a fény az éjszakai megleng a falon kakukkos-órák láncai közt matat míg az ajtórésen kósza lidérc a szél sikogat SZESZÉLY marad egy régi évből a toronyfialiak szürke torlasza eső csorog az eget madárszámy üti át elfogy ez is összekevered álmaimmal ki választhatja szét ez volt ez maradt minden volt ami fényudvarát vetíti egy bagölyszemű ló egy dombtetőn robajló tenger az ablak mögött karja-lába-szét táncoló öregasszony és zenét hallani gongok bongása dobverők dübörgése Ceylon felől Peru felől ki tudja egymáson át egymás mögött évek hűlt torlaszai alól ki tudja én te de melyikünk háta mint kristályfal magasodik mellforma hal a tükörben itt jártunk ennyi maradt kulcsok és megállt órák szélbe-oldott bizonytalan történetünk
